Századok – 1994
Közlemények - Solymosi László: Harangozók és Harangozó nevű települések a középkori Magyarországon II/335
338 SOLYMOSI LÁSZLÓ zott, a püspöktől a káptalan kezére jutott. Az adatok viszonylagos bősége ellenére sem sikerült a települést egyértelműen lokalizálni. Valószínűbbnek az a felfogás látszik, amelyik a Harangozó nevű falut, illetve városrészt Eger 16. századi városfalán belül, a város délkeleti részén helyezi el.14 A három település egyeden harangozó lakóját sem ismerjük. Ennek ellenére mégis azt mondjuk, hogy harangozói szolgálatra kötelezett lakóikról nevezték el őket. Hogy ez valóban így történt, az közvetve bizonyítható. A Pécs melletti Harangozó települést — mint láttuk — a pápai tizedjegyzék kétszer a latin Pulsator néven írta össze. Ez a latin elnevezés viszont az egyházi birtok harangozásra kötelezett lakóit jelölte. Elvileg lehetséges, hogy a Harangozó/Pulsator nevű településeket nem közvetlenül erről a kizárólag egyházi birtokon élő társadalmi rétegről, hanem személynévi közvetítéssel Harangozó/Pulsator nevű birtokosukról, tulajdonosukról nevezték el. Ennek a feltevésnek azonban nincsen alapja. Ilyen személynevek ugyanis jóval később bukkannak fel a forrásokban, mint a helynevek.15 De ha korábban is léteztek volna ilyen nevű személyek, és — ami elképzelheteüen — nem éltek volna egyházi függésben, akkor a róluk elnevezett települések világi tulajdonával is találkozni kellene. Márpedig az említett három település közül kettőt igazolhatóan egyházi intézmény birtokolt, a Pécs melletti település esetében pedig közvetlen adatok híján Pécs város birtokviszonyai és az egri analógia alapján teljes joggal feltehető, hogy ez a Harangozó is egyházi birtok volt, a pécsi székesegyház tulajdonát képezte. A Harangozó nevű települések és névadó, harangozásra rendelt lakóik kapcsolatát sajátos módon világítja meg az a tény, hogy a Heves megyei Harangozó falu a mindenkori őrkanonok birtoka volt. Korántsem a véletlennek köszönhető, hogy a település az őrkanonok javadalma lett. Szécsényi Mihály egri püspök 1373-ban részletesen meghatározta az egri őrkanonok feladatkörét. Szabályzata szerint a custos kötelezettségei közé tartozott, hogy a székesegyházban harangozásról és harangkötélről gondoskodjék. A püspöki oklevél azt is rögzítette, hogy a mindenkori őrkanonok a falu tizedét éppen a harangozás zavartalan biztosítására kapta meg egykor a káptalantól.1 6 A 14. századi zágrábi, váradi és esztergomi káptalani statutumok alapján ehhez még annyit tehetünk hozzá, hogy a székesegyházak harangozói az őrkanonok joghatósága, védelme és felügyelete alá tartoztak, s ezt a hatáskört lényegében nem csorbította, hogy a zsolozsmázás pontos kezdése érdekében a harangozóknak nem az esetleg hiányzó vagy késve érkező custos, illetve megbízottja, hanem a közös imát vezető kántorkanonok vagy helyettese parancsára kellett a zsolozsmára (pro horis canonicis) harangozniok.17 A kántorkanonok sajátos szerepköre viszonylag újabb fejlemény volt, míg az őrkanonok kapcsolata a harangozókkal a 14. századra már komoly múlttal rendelkezett. Nem a véletlen műve volt, hanem ebből a kapcsolatból következett, hogy a custos és nem a káptalan másik tisztségviselője patronálta a harangozókat. így Mikó győri őrkanonok kérésére mentesítette V. István 1270-ben a győri székesegyház Veszprém megyében élő harangozóit a királyi adótól.1 8 István custos, az említet Mikó utóda pedig 1284-ben kijárta, hogy a király a balonyi harangozók földjét az azzal elegyesen fekvő 40 hold várfölddel gyarapítsa.1 9 Az egri custos és a harangozók kapcsolata sem akkor kezdődött, amikor Harangozó falu az őrkanonok javada-
