Századok – 1994

Közlemények - Mesterházy Károly: Tegez és taktika a honfoglaló magyaroknál II/320

TEGEZ ÉS TAKTIKA A HONFOGLALÓ MAGYAROKNÁL 321 Zichy rekonstrukcióját tizenöt évvel később a szegedi múzeum gazdag honfoglaláskori ásatásaira támaszkodva Cs. Sebestyén Károly pontosította. Új adatok felsorakoztatásával hihetőbbé tette a tegezfenék méreteit (Kiszombor В temető 211. sír, Deszk D temető 76. sír). A tegezszáj fedelének felismerésével (Kiszombor В temető 284. sír) új eredményeket is elért a rekonstrukcióban: meghatározta a tegezszáj formáját, nagyságát. Különös figyelmet szentelt a tegez nyakának, szerkezeti elemeinek és formájának, azonban jó megfigyelések hiányában nem talált rá a megoldásra. A turkesztáni falfestmények tegezein látható lebillenő fedél nyomán a fém vagy csont tegezfedeleket a tegez nyakánál forgó, lecsapható fedél részeiként értelmezte.12 László Gyula tulajdonképpen Zichy és Cs. Sebestyén eredményeit összegezte. Felhívta a figyelmet a tárgyaknak a sírokban való pontos, mérethű felvételére, rajzolására. Megfigyelései szerint a tegezek hosszát 70-75 cm-ben lehet megadni, s a tegez nyakától egy jó araszra van a tegez fedele. Rámutatott arra is, hogy a tegez két vége kiszélesedett, feje a nyílcsúcsok, alja pedig a nyílvesszők tollazása miatt. Rekonstrukciós rajzán a tegez fején levő lecsapható ajtófedél hangsúlyos.13

Volt egy jegyzetbe bújtatott fontos megfigyelése is: a kenézlői I. temető 11. sírjában lelt lapos S alakú rézpántokat a bócsai avarkori tegez példája nyomán a tegezszájat keretező pántoknak határozta meg.14 A második világháború után csak vontatottan indult meg a honfoglaló magyarság emlékeinek kutatása. László Gy. útmutatásai alapján főleg Dienes István nevéhez fűződtek az új megfigyelések. Dienes előbb Orosházán (1961), majd Magyarhomorogon (még 1961-ben) talált viszonylag jó állapotban levő, azaz részleges rekonstrukcióra alkalmas tegezleleteket. Ezek azonban közöletlenek maradtak a mai napig. Hasonlóképpen közöletlenek a püspökladányi (1977), az algyői (1973-76 között), a vukovári és más leletek.1

5

Ismertté váltak viszont a szeredi, komáromszentpéteri, a szarvasi, letkési, homokmégy-halomi, sándorfalvi, békés-povádi, vörsi, stb. tegezek, vagy tegezrészletek, esetenként tegez rekonstrukciók.1

6

Az utóbbiak közé tartozik a Hódmezővásárhelyen, a Nagyszigeten végzett sikeres ásatás, ahol megfigyelték a tegez fejét, a tegez fedéllel és a nyakkal együtt, részben ismertté váltak a tegezszáj oldalai.1

7

A hódmezővásárhelyi tegez azonban több szempontból egyedinek látszik, így minden részlete nem általánosítható. Mint a későbbiekben látni fogjuk, egyedi a fedél csontlemezének felerősítési módja, és nem bizonyítható a háztetőszerű, ferde állása. Ugyanígy egyedi a tegezszáj oldalfalán a fedélig nyúló csúcsos végű vas merevítő pálca alkalmazása. Nem indokolt a tegezfej előre billentése, sem kifelé szélesedő megtörése. A szabálytalanságok egy része az egykori javítgatások számlájára írandó. A felsorolt és a még nem említett néhány hiteles lelet segítségével ma már szinte a szabásminta pontosságával ismerhetnénk a honfoglaló magyarok tegezét. Az ásatók nagy része azonban arra vár, hogy egy újabb szerencsés véletlen segítségével a még bizonytalan részeket saját maga is megtalálja, és nem kell egyszerű közléssel „elvesztegetnie" a nehezen összegyűjtött részadatokat. Mi éppen ezért nem is a lehető legtökéletesebb rekonstrukció elérésén fáradozunk. Csupán néhány részlet nagyfokú pontosságát szeretnénk elérni, hogy azokból történeti következtetések levonását is megkísérelhessük. Célunk a tegez befogadóképességének meghatározása,