Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
A JAGELLÓ-KORI MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI VÁZLATA 313 amennyiben nem városba — annak érdekében állt a költözés engedélyezése.) Kubinyi András: Költözés, helyváltoztatás, utazás a későközépkori Magyarországon, A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 2 (1991) 230-233. 48 Dl. 56207. 49 Dl. 82205. — Hasonló ügy 1511-ból: egy bósárkányi jobbágy kötelezte magát Kanizsai János örökös jobbágyságára. Sopron vármegye története. Oklevéltár, szerk. Nagy Imre, II. k. Sopron 1891. 611-612. 50 Dl. 22608. 51 Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig. Budapest története II. k. főszerkesztő: Gerevich László, Bp. 1973. 36. 52 Kubinyi András: Az alföldi megyék jobbágyportaszáma a középkor végén. (A középkorvégi népesség meghatározásának problémái.) Falvak, mezővárosok az Alföldön, szerk. Nóvák László, Selmeczi László, = Acta Musei de János Arany nominati IV, Nagykőrös 1986, 282-283. A portaszám Magyarországon Zsigmond óta egyharmaddal csökkent. 53 1495: Johann Christian von Engel Geschichte des ungarischen Reiches und seiner Nebenländer, I. k. Halle 1797, 146. — 1516: Dl. 104294. 54 Érszegi Géza: Középkor, Sárvár monográfiája, Szombathely 1978, 138-140. 55 A korábban 20 dénáros rendes adó (a Kamara haszna) Mátyás „rendkívüli" adójával 1 forintra emelkedett. Mivel azonban a király gyakran többször is kivetette az adót, ez uralkodása idején évi átlagban 1,32 forint adót, azaz Zsigmondhoz képest 660%-os növekedést jelentett. A parasztok ez ellen összeköltözéssel válaszoltak. II. Ulászló alatt általában megmaradt az évi egy forint adó. Kubinyi: Az alföldi megyék i. m. 285-289. 56 A mezővárosok számát Szabó István: La répartition de la population de Hongrie entre les bourgades et les villages, dans les années 1449-1526, (Studia Historica 49.) Bp. 1960. 3. közel 850-re becsülte. — Székely György: Vidéki termelőágak és az árukereskedelem Magyarországon a 15-16. században. Agrártörténeti Szemle 3 (1961) 334. Óvatos becsléssel közel 800-ra tette. — Bácskai Vera: Magyar mezővárosok a 15. században. (Értekezések a történeti tudományok köréből 37.) Bp. 1965. 15. szerint mintegy 750 településre maradt fenn adat, amelyeket mezővárosnak neveztek. — Ezzel szemben Fügedi Erik arra mutatott rá (Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon, Századok 106 (1972) 89.), hogy ezek a becslések Csánki módszerére mennek vissza, aki az országos vásárt tartó falvakat és a csak egy oklevélben mezővárosnak nevezett helységeket is oda sorolta. (Ez utóbbiakkal szemben Bácskai i. m. 21. is már fenntartással élt.) Magam Vas, Zala, Somogy és Veszprém megyéket vizsgáltam meg, itt 142 mezőváros, országos és hetivásártartó falu volt a középkorban. 40,8% fordul elő többször mezővárosként, 12,7% csak a Jagelló-korban, azaz lehet, hogy akkor vált mezővárossá, 10,6% csak egyszer említődik annak, 7,7% országos vásárt, 28,2% hetivásárt tartó falu volt. Kubinyi András: Mezővárosok egy városmentes tájon. A középkori Délnyugat-Magyarország, A Tapolcai Városi Múzeum Közleményei 1 (1989) 319-330. Ezt az arányt a Csánkira visszamenő 850-es becslésre vetítve, a hetipiacos központi helyekkel együtt kb. 1100-ra becsülhetjük a gazdasági szempontból központi helyet jelentő településeket. 57 A hazai városfejlődés megrekedésének kérdése Szűcs Jenő: Városok és kézművesség a 15. században, Bp. 1955, с. kitűnő könyvére megy vissza. Magam az egész városhálózat hanyatlását kétségbe vonom, és inkább árnyaltabban fogalmazok. Kubinyi: Budapest története i. m. 234-237. — Újabban a vitából következő kiélezéseket elhagyva részletesen erről: Kubinyi András: A későközépkori magyarországi városi fejlődés vitás kérdései, Régészet és várostörténet. Tudományos konferencia. (Dunántúli dolgozatok (c) Történettudományi Sorozat 3.) Pécs, 1991. 15-30. 58 Bácskai i. m. 24-26. 34-35. 59 Uo. 15-16. 60 Sajnos, országos vásárt engedélyező kiváltságlevél kevés maradt fenn, a vásártartásra más adatok — pl. hatalmaskodások — tájékoztatnak. Falvak és kisebb mezővárosok korábban legfeljebb egy-két vásárra kaptak engedélyt. A Jagelló-kori engedélyek között több kettőt biztosító mellett pl. az ugocsai Bökény falu 1520-ban három (Dl. 62430.) a csak a Jagelló-korban mezővárosként előforduló Vas megyei Egervára 1497-ben ugyancsak három, (Dl. 20519.), a Szabolcs megyei Lök falu 1517-ben nem kevesebb, mint öt évi (országos) vásár tartására kapott engedélyt. (Dl. 56411, 97659.) 61 A magyar szarvasmarha-kivitel 1470-1574 közötti dél-németországi monopóliumára: Ian Blanchard: The Continental European Cattle Trades, 1400-1600., Economic History Review 2 nd ser. XXXIX. 3. (1986) 431-436.
