Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
300 KUBINYI ANDRÁS szedték be, ill. hasznosították. A bérlők között városi, mezővárosi polgárok, olykor falusi jobbágyok, de birtokos nemesek is kimutathatók.75 Ez utóbbiak szerepe egyre jelentősebbé vált, és megint csak a tekintélyesebb nemesek vettek a leginkább részt ebben az üzletben. Az ügy jelentőségére utal az is, hogy a bérlő a szerződés után általában a bérlet összegének egy részét már köteles volt kifizetni, azaz a bérlőknek bizonyos forgótőkével is kellett rendelkezniük. Hogy meg legyen a hasznuk, a tizedbort vagy gabonát nyilván piacon értékesítették. A veszprémi káptalantól pl. a kilencvenes években olyan tekintélyes középnemesek, mint Butkai Péter somogyi főispán, vagy Batthyány Benedek, a későbbi királyi kincstartó, előtte pedig királyi tanácsi ülnök, béreltek tizedet.76 Elsősorban a paraszti árutermelés hasznának lefölözését szolgálták az új — a törvények által korlátozni rendelt — vámhelyek, hiszen a nemes és a városi polgár vámmentes volt, igaz, a mezővárosiaknak csak egy része.7 7 Végeredményben tehát eddigi gazdasági fejtegetéseinket azzal foglalhatjuk össze, hogy a mezőgazdasági árutermelés növekedése kitermelt egy gazdag mezővárosi polgár, ill. falusi paraszt réteget. Mind a nagybirtokosok, mind a középnemesség észrevették az ebben az üzletágban elnyerhető nyereség lehetőségét, és ezért maguk is be kívántak kapcsolódni az üzletbe, polgári és jobbágyi konkurenseikkel szemben gazdaságon kívüli kényszert, az idézett törvényeket is igénybe véve. Érdekes módon azonban csak nagyon kevés nyomát találjuk a földesúri saját kezelésű mezőgazdasági üzemnek, ahol az úri majorságot egyrészt béresekkel és napszámosokkal, másrészt a jobbágyok robotjával művelik meg. Majorságok természetesen voltak, mind a nagy-, mind a középbirtokosoknál, de ezek nagysága általában nem sokkal volt nagyobb egy normális jobbágyteleknél.78 Zömében nem jobbágyi robot segítségével művelték meg őket. A fennmaradt számadáskönyvek tanúsága szerint a munka zömét napszámosokkal és néhány állandó béressel végeztették el.7 9 Csakhogy a napszámos munka nem volt olcsó, és nem is állott mindig elég munkaerő rendelkezésre, különben nem kellett volna pl. a század elején a tekintélyes középnemes Batthyányaknak a közeli székesfehérvári piacon kikiáltatni, hogy aratókra van szükségük.80 A földesúri jövedelmeknek a kiadásokhoz viszonyított alacsonysága azonban nem csupán állami tisztségek megszerzésére, nagyuraknál való szolgálatvállalásra, az árukereskedelembe való bekapcsolódásra, hanem a majorságok növelésére, és ezek rentábilissá tétele miatt a munkajáradék növelésére késztette az urakat. Úgy látszik, hogy az az európai trend, amely a gabonaárak növekedését mutatja a 16. század elejétől, nálunk is éreztette hatását, bár a jelek szerint inkább csak a tízes-húszas évek fordulójától. Az viszont tény, hogy a század első két évtizedében növekszik a majorsági földek száma, és egyre inkább kimutatható a robot növekedése is.8 1 Az 1514-es bosszútörvények által (16. tc.) előírt heti egy napos robotot ugyan nem nagyon hajtották be, mégis, a robotoltatás nőtt. A Kanizsaiak pl. Sárban új majorságot hoztak létre, ennek megművelése a semjéni jobbágyok robotkötelezettsége lett, igaz, ezért felmentették őket egyéb terheik alól.8 2 Mindezek ellenére hiba lenne a Jagelló-kori nagybirtokosságot vagy akár a középbirtokosságot egyöntetűen árukereskedelembe bekapcsolódó, saját termelésre áttérő homogén tömbnek tekinteni. Egymás mellett éltek még hagyományosan gazdálkodó birtokosok8 3 nagy üzletelőkkel, akiknek így gazdasági érdekeik sem fedték
