Századok – 1994
Tanulmányok - Kubinyi András: A Jagelló-kori Magyarország történetének vázlata II/288
A JAGELLÓ-KORI MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETI VÁZLATA 297 lyamatát egyes földesurak már korábban megindították. Erre több, legális lehetőségük volt. Az egyik szerint a valamiben bűnös vagy adós paraszt kötelezte magát örökös jobbágyságra. Erről oklevél készült, olykor a helység bírája előtt, megtartására pedig szép számú felsorolt jobbágy vállalt kezességet. Ilyenre már Mátyás idejéből is maradt adat: pl. 1486-ban egy simái csikós kötelezte magát arra, hogy Kállai János örökös jobbágya legyen.4 8 Ez persze nem volt egyetlen eset, egy másik középbirtokos nemes, Butkai Péter egyik bodolói jobbágya 1504-ben arra vállalt kötelezettséget, hogy életfogytiglan nem költözik el.4 9 A másik lehetőség: a földesúr azzal a feltétellel juttat valamit a jobbágynak, pl. malombérletet, ha kötelezi magát az életfogytig maradásra. Ez történt pl. 1514 elején a budai káptalan birtokán.5 0 A jelek szerint tehát terjedt a formailag „önkéntes" örökös jobbágyság a köznemesség és a kisebb egyházi testületek birtokain. A nagybirtokosnak módja volt az erőszakos költöztetésre. A költözési jog megszorítása a jelek szerint a kisebb birtokosok érdeke volt, és ez a 15-16. század fordulóján számukra valóban egyre fontosabbá vált. Hozzá kell ehhez mindjárt valamit tenni. A 15. század második harmadától nagyarányú pusztásodási folyamat játszódik le az országban. Nem annyira talán a teljes falupusztulásról van szó, bár ez is kimutatható. (Buda mellett Sasad, Pest mellett Párdi a 15. század közepén vált pusztává.)5 1 Szinte nincs az országban egyetlen olyan helység sem, ahol ne lennének puszta telkek a 15. században. 1427 és 1494-95 között pl. Abauj és Gömör megyében a jobbágyporták száma 73-74%-ra csökkent.5 2 Ez a folyamat nem állott meg, a török veszélynek jobban kitett Szlavóniában 1494-95 és 1516 között a füstök (ottani adóegység) 17,4%-a tűnt el.5 3 A pusztásodási folyamat természetesen nem egyenesvonalúan hatott, és nem is egyformán mindenütt. Úgy tűnik, hogy pl. a sárvári uradalom területén épp a századforduló táján egy növekedési folyamat érvényesült, és csak a tízes években következett be újabb pusztásodás.54 A pusztásodásnak természetesen nem csupán egyetlen oka volt. Hatottak a háborús események, az állami adótehernek a 15. század közepén bekövetkezett több, mint 500%-os emelkedése,5 5 nem lényegtelen ok volt a jobbágyság harca (a főváros környéki pusztásodás egyik döntő oka a parasztok beköltözése a fővárosba volt, akik így szabadultak terheiktől.) Részben ez utóbbi okkal, részben a gazdasági fejlődéssel függ össze egy másik tényező. Magyarországon a város (a teljes jogú királyi városra gondolunk) és a falu között a többé-kevésbé városiasodó helységek széles skáláját találjuk. Ennek felső fokán földesúri hatalom alatt álló, de városi szerepkört ellátó és külső képében is városias településeket, lényegében földesúri városokat találunk. Ide számítható néhány nem szabad királyi város (pl. Temesvár), a püspöki székhelyek egy része (pl. Pécs, Győr, Vác), de ilyen városai voltak világi főuraknak is (pl. Trencsén, Késmárk, Kismarton). Mivel lakóik jobbágyok voltak, általában a mezővárosok közé sorolja őket a szakirodalom. A tulajdonképpeni mezővárosok sem alkottak homogén csoportot. Közülük is kiemelkedik a városmentes tájakon városfunkciót ellátó települések csoportja, pl. Debrecen, Gyula, Pápa, Gyöngyös. A mezővárosok nagy tömege különböző mértékű szabadságjogokkal rendelkezett, és általában kisebb-nagyobb körzet számára árucsereközpont szerepet töltött be. Jogilag ugyan nem voltak mezővárosok azok a helységek, amelyeknek bár mezővárosi kiváltságaik nem voltak, de
