Századok – 1994
Tanulmányok - Zsoldos Attila: Iobagio Castri Possessionem Habens. (A várjobbágyi jogállás anyagi hátterének kérdései) II/254
A VÁRJOBBÁGYI JOGÁLLÁS ANYAGI HÁTTERE 265 a vasi várszervezet tevékeny és tekintélyes tagjának mutatkozik. 1269-ben bizonyos várnépbeliek az ő támogatásával követeltek egy birtokrészt, sikertelenül, a Hermán nembéli Tyma fia Teodortól; 1272-ben ott találjuk azoknak a váijobbágyoknak az élén, akiknek a jelenlétében beiktatták a Köveskúti Salamon fia Joankát abba a birtokrészbe, amelyet az acsádi várnépek megpróbáltak elperelni attól a vár jogára hivatkozva; 1274-ben királyi, 1287-ben nádori emberként teljesített birtokbaiktatási megbízatást.7 0 Mochiát forrásaink „csó-i"-nak mondják, s valóban biztos tudomásunk van arról, hogy Csón élt.71 Mint látni fogjuk, birtokainak egy jelentős hányada is ezen a környéken, Kőszegtől délkeletre, a Gyöngyös bal partján feküdt. Mochia birtokait először egy 1283. évi oklevél alapján ismerjük meg közelebbről. Ebben IV. László király Mochia és öt név szerint is megnevezett atyafia (fratres sui) érdemeire való tekintettel úgy döntött, hogy azokat a birtokokat, amelyek azok IV. Béla adományából és V. István megerősítésével bírnak, ő is meghagyja nekik, mégpedig azzal a szabadsággal, hogy amennyiben Mochia utód nélkül halna meg, úgy a megnevezett rokonai örökölhessék birtokrészeit.7 2 Az oklevél hét birtokot sorol fel: Csénye (Cheyne), Kozár (Kazaar), Paty (Poth), Csömöte (Chemetey), Füzes (Fyzes), En és Szarvaskend (Zoruoskend) nevűeket. Ezek közül kettőről, Kozárról és Szarvaskendről valószínűsíthető, hogy a vasi vár földjeiként kerülhettek Mochiáék kezére. Kozár esetében erre vall, hogy a mai Vasasszonyfa (Ozun) eladományozásakor annak nyugati szomszédjaként a vasi várhoz tartozó Kozár falut nevezik meg, ugyanakkor a vasvári káptalan ugyanezen birtok iktatásáról szóló jelentése Mochia ispán faluját említi ugyanazon a helyen.73 Szarvaskend egy másik részét pedig, mint vasi várföldet, III. András egy oklevele szerint még V. István király adományozta el Óvári Szilveszter fia Bicsónak.74 A Kun László említett oklevelében felsorolt birtokok nagyságát nem ismerjük, egyedül Csömöte esetében van erre vonatkozóan támpontként felhasználható adatunk. Ezt a birtokot ugyanis 1297-ben Mochia és rokonai húsz márkáért adták el Csömötei Rempe fiának, ami a három márkás átlagos földárral számolva hat és fél (6,6) ekealjnyi nagyságra enged következtetni.7 5 Önmagában ez a hét birtok, a nyolcadikként hozzájuk sorolandó Csóvál együtt, igen tekintélyes vagyont sejtet. Más oklevelek azonban arról tanúskodnak, hogy Mochia és rokonai további birtokokat is a magukénak vallhattak. Az övék volt 1286. évi adat szerint Surány (Suran); 1292-ben Szilvágy (Zylwag) nevű falujukat említik; 1293 előtt birtokoltak Kámonban (Kamana).76 1 298-ban Mochia birtokaként szerepel Karakó (Korkou) és Ivánföld (Iwanka Feuld), valamint Olaszka (Olozka) egy része és Csehimindszenten (Chehy) egy szőlő; 1299-ben pedig a Csóhoz tartozó Abláncon (Ablanch) egy rét.7 7 Ami Mochia és rokonsága birtokállományának szerkezetét illeti, a birtoklási jogcímek alapján a birtokok négy csoportját különíthetjük el. Az első csoportba azok a birtokok tartoznak, amelyek esetében nincs adatunk a birtoklási jogcímet illetően (Cső, Surány, Szilvágy, Ivánföld, Olaszka, Ablánc, Csehi). Legfeljebb feltételezésként merülhet fel, mindenekelőtt Csó esetében, hogy ezeket vagy egy részüket a várjobbágyság címén tartotta a kezén a rokonság. A következő csoport tagjaiként az adománybirtokok jelölhetőek meg, melyeket IV. László király említett oklevele számlál elő (Csénye, Kozár, Paty, Csömöte, Füzes, En, Szarvaskend). Bizonyos azonban,
