Századok – 1994
Tanulmányok - Tüskés Gábor – Knapp Éva: A katakombaszentek tisztelete. Fejezet a barokk kori szent- és ereklyekultusz történetéből I/3
26 TÜSKÉS GÁBOR - KNAPP ÉVA Bár a mirákulumos könyvben 1786 után nem találunk nyomot a további kultuszra, a kegykép és az ereklye ezután sem merült feledésbe. Erről tanúskodik az a koporsó felnyitásakor az ereklye mellett talált ún. Breverl („littera brevis"), melynek metszetekkel díszített, összehajtható lapjaiba különféle, amulett értékű növényi és ásványi anyagokat csomagoltak. Ezeknek a Breverl-eknek a népi gyakorlatban általános érvényű bajelhárító, védő erőt tulajdonítottak, hatásukat ereklyéhez érintve még nagyobbnak vélték. Ezért arra gondolhatunk, hogy a Szt. Felix ereklye mellett talált Breverít egy jámbor hívő csúsztathatta a koporsóba a 18. század végén vagy a 19. század elején.199 A balassagyarmati Szt. Felicianus ereklye kultuszát az a feljegyzés tanúsítja, amely szerint oltára a transzláció után sokáig búcsújáróhely maradt.200 Ebből talán nem alaptalanul következtetünk a tartós helyi kultusz kialakulására a szent körül. Az egyházi kultuszterjesztő tevékenység eredményességéről tanúskodik a katakombaszentek nevének keresztnévként választása. A szentek névpatronátusa nagymértékben hozzájárult a szent nevének széles körben történő megismertetéséhez és a kultusz ébrentartásához. Ugyanakkor a név patronátus megmutatja azt is, hogy ezen a téren a katakombaszenteket mennyiben tekintették egyrangúnak a többi szenttel. Nem tekinthető véletlennek, hogy a történeti anyagban eddig mindössze 1 katakombaszentnél találtunk nyomot a szent nevének keresztnévként való választására, ami azonban nem jelenti azt, hogy a szokás más alkalommal nem fordult elő. A Rozsnyón elhelyezett Szt. Neitus neve először az ereklye pozsonyi illációja alkalmával tűnik föl keresztnévként, amikor az illációs ünnepségsorozat befejező napjának délutánján az esemény emlékére az akkortájt született fiúgyermekek közül többet a Neitus névre kereszteltek.20 1 A névanyag további vizsgálata kimutatta, hogy a pozsonyi Szt. Márton székesegyház plébániájának keresztelési anyakönyvében a „Neitus M(artyr)" nevek valóban 1836. február 14-én kezdődnek, és egy hónap alatt március 15-ig 12 ilyen bejegyzés található.20 2 A katakombaszent nevének kismértékű ismeretére utal azonban, hogy a nevet mind a 12 esetben csupán második névként írták be. Vezetéknevük alapján ítélve a szülők főként németek és a szegényebb társadalmi rétegekből valók voltak. Csupán egy esetben középosztálybeli az apa, a szakolcai nótárius, a többi munkás, szőlőműves, hajós, halász, zenész, urasági kocsis. A rozsnyói transzláció negyedik évfordulóján arról értesülünk, hogy a Neitus nevet gyakran adják keresztnévül, s hogy eddig egyedül a székesegyház anyakönyvében összesen 18 ilyen név található. A név első névként való legrégibb használata a putnoki plébánia anyakönyvében tűnik föl, noha Rozsnyón föltehetően korábbi előfordulásai is vannak. A két Neitus névre keresztelt 1851-ben, illetve 1859-ben született Putnok egykori filiáiban: Málé (ma Serényifalva) és Abafalva községben. További jellemző adat, hogy a vizslási születésű Sándor Neitus kovácsmester fiúgyermekét 1885-ben Salgótarjánban már nem Neitus, hanem Ödön Rudolf névre keresztelték. Egy másik adat szerint 1910-1915 körül Rozsnyón élt egy „Neiti bácsi" nevű öreg sekrestyés. Ä Neitus név használatára múlt századi adatok vannak még a Sajópüspökihez tartozó Bánrévéről (egy a 19. század második feléből és egy 1888-ból). A századfordulóról és а Ж század első feléből további adatok vannak Aggtelekről (1), Serényifalváról (4Hódoscsépányról (3) és Szentsimonból (2). Szentsimonról tudjuk, hogy 1836-ban a faluból többen ott voltak a rozsnyói transzláción,203 s hogy
