Századok – 1994
Tanulmányok - Laszlovszky József: Angol–magyar kapcsolatok a 12. század második felében II/223
242 LASZLOVSZKY JÓZSEF gyar fővárosba. Schreiber erre vonatkozó magyarázata, — a horvátországi hegyvidék veszélyes volt az állandó rablótámadások miatt -, nem tűnik elég meggyőzőnek.102 Kétségtelen viszont, hogy ha sikerült volna az angol királynak álruhájában észrevétlenül eljutnia Bécsbe, megvolt arra a lehetősége, hogy a Schreiber által felvetett dunai vízi úton viszonylag könnyen eljuthatott volna a magyar uralkodó udvarához. A források nem teszik lehetővé, hogy ezt a problémát feloldjuk, de mindezektől függetlenül megállapíthatjuk, hogy Oroszlánszívű Richárd elfogatását megelőző útja során sem tudunk olyan angol-magyar kapcsolatokat felmutatni, amelyek magyarázhatnák Magyarországi Miklós angliai tanulmányait, és azok királyi támogatását. A korábbi kutatás által felvetett lehetőséget, amely a király kiszabadítását célzó tárgyalásokban játszott szereppel magyarázta Nicholaus clericus oxfordi tartózkodását, már korábban cáfoltuk. Mindezek szükségessé teszik, hogy az angol-magyar kapcsolatok más körével kíséreljük meg megválaszolni a felvetett kérdéseket, és figyelembe vegyük a lehetséges, közvetett kontaktusokat is. Az előző fejezetben részletesen tárgyalt kulturális kapcsolatok, a párizsi egyetemen kialakuló angol-magyar kontaktusok, valamint a jól körvonalazható nemzetközi kapcsolatokat fenntartó klerikus kör tevékenysége felveti annak a lehetőségét, hogy olyan területeket érintő források hozhatnak felszínre újabb adatokat, amelyek megvilágíthatják Magyarországi Miklós tanulmányainak tisztázatlan kérdéseit. Nicholaus clericus oxfordi diákságához hasonló adatot nem ismerünk a korabeli Angliából, de a lincolni katedrális forrásaiban előforduló magyarok története közvetett módon sok új értékes információt jelent a kutatás számára. A lincolni oklevelek ilyen vonatkozású részleteire először Richardson figyelt fel,103 de az ő cikke óta megjelent számos új forrásközlő kötet megsokszorozta a kérdéskörhöz kapcsolható adatok számát. Richardson még csak elszórt, nehezen értelmezhető forráshelyekre utalhatott, az új forrásközlések alapján viszont 3 magyar klerikus lincolni pályafutása is rekonstruálható. Peter de Hungaria /Hungria, Hungar', Hungari, Hungerie, Hungerije, Hungrie/ neve fordul elő legnagyobb számban az oklevelekben. Gyakran szerepel ezek tanúnévsorában, és egyéb részleteket is megtudunk életéről. A források szerint 1179-ben és 1189-ben bukkan fel először tanúként, de e két oklevél datálása bizonytalan, lehetséges, hogy csak az 1190-es években keletkeztek. Az első egyértelmű adat 1196-ból való, és itt Magyarországi Péter magisterként szerepel. Körülbelül 1200-tól már kanonok címet visel, és városbeli házáról /curia/ is rendelkezünk adatokkal. A 13. század elején már jelentős személyiség és gazdag ember; az oklevelek tanúsága szerint több házzal és birtokkal is rendelkezett Lincoln környékén.104 Utoljára 1236-ban szerepel, 1239-ben már mint elhunytról tesznek említést, vagyis halála 1236 és 1239 közé tehető. A források elemzése alapján úgy véljük, hogy az 1190-es évek közepén érkezhetett Lincolnba.10 5 A magister cím alapján egyetemi tanulmányok után került a katedrálishoz, vagy éppen lincolni tanulmányok után lett magisterként a püspökség klerikusa. Egy másik Lincolnban felbukkanó magyar Henry de Hungaria, aki Magyarországi Péter öccse volt. 1200-ban említik először, és ezután gyakran szerepel ő is az
