Századok – 1994

Történeti irodalom - Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (Ism.: Heckenast Gusztáv) I/215

TÖRTÉNETI IRODALOM 215 ETYMOLOGISCHES WÖRTERBUCH DES UNGARISCHEN Hrsg. Loránd Benkó Band I. Lieferung 1-3 Budapest, Akadémiai Kiadó, 1992-1993. 794 1. A MAGYAR NYELV ETIMOLÓGIAI SZÓTÁRA Miután az 1950-es években létrejöttek a Magyar Tudományos Akadémia kutató intézetei, az I. és a II. osztályhoz tartozó „humán" intézetek hozzákezdtek nagy, több kötetes reprezentatív összefoglalások elkészítéséhez. Eredetileg természetesen arról volt szó, hogy sztenderd marxista alkotások foglalják el a polgári korszak nagy összefoglalásainak helyét a tudományos világban, most — visszatekintve — úgy látszik, az intézetek vezetői az akkor még nem így nevezett hungarológia 1945 utáni eredményeit foglaltatták össze ezekben a — részben máig is befejezetlen — vállalkozásokban. A hat kötetes A magyar irodalom történetére (a ,,spenót"-ra), a Magyarország története tíz kötetben, a Magyar Néprajz, a Magyarország műemlékei és a Magyarország régészeti topográfiája eddig megjelent köteteire gondolok. Ebbe a tudománytörténeti folyamatba illeszkedett a Nyelvtudományi Intézet sikeresen befejezett vállalkozása, A magyarnyelv történeti-etimológiai szótára (Budapest, 1969-1976) három kötetben, 1984-ben megjelent mutatóval, a TESz. Megjelenésekor élénk — tudományos munkáról lévén szó, feltűnően élénk — visszhangja volt: bel- és külföldön mintegy 60 recenzió, kritikai hozzászólás jelent meg róla. Sajnálatos, hogy a történettudomány nem reagált rá, a Századok sem ismertette. Most a Nyelvtudomány;

Intézet megindította a TESz német nyelvű, s így a nemzetközi tudományosság számára is hozzáférhető kiadását, a hat vaskos füzetben (Lieferung-ban) két kötetre tervezett Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen-l, az EWUng-ot. Természetesen az EWUng nem egyszerűen a TESz német fordítása vagy javított változata. Ha elődjére épül is, önálló lexikális alkotás, benne vannak a magyar nyelvtudomány utolsó két évtizedének friss eredményei. Feltűnő — de rögtön előre kell bocsátani: félrevezető — különbség mutatkozik a két szótár címében: a EWUng-ból lemaradt a „történeti". Kellemes meglepetés ezek után, hogy az EWUng sokkal nagyobb mértékben veszi figyelembe a történettudomány szükségleteit, mint a TESz tette annak idején. Nem túlzás kijelenteni, hogy a történészek ne a TESz-t, hanem az EWUng-ot forgassák. Persze az EWUng használata nem könnyű. Meg kell tanulni hozzá a „nyelvész kresz"-t, s a kiadvány ezt nem könnyíti meg. A „Hinweise für die Benutzung" öt nyomtatott oldalt tesz ki, csontváz, egyetlen magyarázó példa nélkül, megtanulása komoly szellemi munka. Az EWUng szövegében helytakarékossági okokból hemzsegnek a jelek és a rövidítések, s még a pontot is megspórolták az egyes rövidítések után. A rövidítések feloldása a bevezetésben 30 nyomtatott oldalra terjed. És mintha a szerkesztésnek különös öröme telt volna a történeti forráskiadványok hagyományos rövidítésének mellőzésében: így lett az Akadémia Magyar Történelmi Emlékek sorozatainak jelölése a megszokott MHHS, illetve MHHD helyett Moni, illetve MonOkm, vagy az Archívum Rákóczianumé AR helyett RLev. A hellyel való takarékoskodás következménye, elvégre a TESz három kötetének anyagát az EWUng-ban két kötetbe kellett összesűríteni, hogy míg a TESz a szót lehetőleg szövegkörnyezetében hozta, az EWUng következetesen ebből kiragadva, magában állva. Anyagát tekintve a két szótár ennek ellenére vagy éppen ennek eredményeként lényegében fedi egymást: mindkettő tízezer valahány szócikket tartalmaz, ezekben együttesen több tízezer szó van. Az EWUng — szerkesztőinek szándéka szerint — a mai magyar irodalmi nyelv tekintetében teljes, a kihalt, elavult, idegen és tájszavak, tulajdonnevek tekintetében szelektált. A történettudomány szempontjából lényeges kihalt és elavult szavak tekintetében azonban jelentősen gazdagabb a TESz-nél. Mind a TESz, mind az EWUng megadja az egyes szavak első ismert előfordulásának időpontját. Ebből a szempontból a különbség a két szótár között mellbevágó. Az EWUng munkatársai elmélyült kutatást folytattak 16-17. századi szövegeinkben, ennek eredményeként a szavak tekintélyes része, felületes becslésem szerint legalább 10%-a évszázadokat „öregedett". Néhány kiragadott példa: abesszin 1936 helyett 1573, árvácska 1824 helyett 1642, báró 1565 helyett 1291, ciklus 1807 helyett 1592, csődör 1521 helyett 1247, delegátus 1854 helyett 1671, delegál 1818 helyett 1688, délibáb 1707 helyett 1562, s a sort szinte a végtelenségig lehetne folytatni. A TESz-nek erre a bántó fogyatékosságára annak idején Vargha Balázs mutatott rá az MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának Közleményeiben 1978-ban, majd az Új írás 1981. évfolyamában, s az EWUng munkatársi gárdáját dicséri, hogy szava nem maradt pusztába kiáltott szó.