Századok – 1994

Történeti irodalom - Erdmann Gyula: Begyűjtés; beszolgáltatás Magyarországon 1945–1956 (Ism.: Föglein Gizella) I/212

212 TÖRTÉNETI IRODALOM 212 A brit periodikák közül alig jelenik meg a Justice, s egyáltalán nem jelenik meg a Clarion. E két hetilap pedig pontosan a brit „ultrák", a nemzeti szocialisták (saját, egykori terminológiájuk) megközelítéseire tesz lehetővé jó rápillantást. S ez — mint jól ismert — a nemzetközi munkásmozgalomban már 1907-1911 között megjelent adottság volt, a két lapot így is tartották számon. Az apróbb hiányok mellett már értékelésbeli kérdésnek látom azt, hogy milyen szinten is született meg az a döntés, hogy a brit kormány gyakorlatilag szembefordul az 1917. évi stockholmi szocialista nemzetközi konferencia ügyével és a brit részvétellel. Úgy vélem, ez nem egyszerű brit kormány-, avagy kabinet-döntés volt. A diplomáciai források egyértelműen bizonyítják, hogy a döntés nemzetközi szinten született meg, a brit, a francia, az olasz és az Egyesült Államok kormányai messzemenően összehangolták ezt a döntést, ami kihatott azután sok részletkérdésre, az útlevelek megtagadására, egyes szocialisták utazásának késleltetésére. Az azonban igaz, hogy Lloyd George ebben a vonatkozásban sem volt egyszerű sorkatona, s voltak rendkívüli lépései. Ebben a vonatkozásban az összképhez még van mit hozzátenni. Ilyen, még nem eléggé feldolgozott kérdésnek látom a Pétervári Munkástanács hivatalos küldöttségének 1917-es nyugati, s részben angliai körútját is. Az orosz részleteket érinti, hogy a Martov-irányzat nem október után, hanem még október előtt kerekedett felül a mensevikeknél (de túl későn!). Ez a kötetben csak egy jegyzetben tűnik elő, ráadásul úgy, mintha ez Cereteli és követőinek Kaukázusba távozása kapcsán történt volna. Ez így több mint elnagyolt, s a Cereteli-irányzat bukása így nem válik világossá. A kaukázusi — nyilván grúz — specialitások megjelenítése még kevésbé jelenik meg a könyvben. Persze, mindennek a megvilágítása ugyancsak tetjedelmet követel, de a folyamatok semmiként sem egyszerűsíthetőek le. Ugyanígy egy másik félig diplomáciai krími-történet sem: B. Lockhart megbízatására gondolok. Ez ügyben még Lloyd George és francia miniszterek között is volt bizalmas levelezés, s így a „hivatalos diplomácia" mellett messzemenően folyt a kísérletezés a félhivatalos csatornák megteremtésére. A részletekre vonatkozó megjegyzések mellett újra hangsúlyoznom kell, az igazán szövevényes, ezernyi problémát felvető történetben Surányi Róbert kitűnően ismerte ki magát és olyan munkával gazdagította a történeti irodalmat, amiből nemcsak az érdeklődők, hanem a szaktörténészek is sok új, másutt nem található mozzanattal, forrással ismerkedhetnek meg. A munka éppen ezért tartós értéke a magyar történetírásnak. Jemnitz János Erdmann Gyula BEGYŰJTÉS, BESZOLGÁLTATÁS MAGYARORSZÁGON 1945-1956. Készült a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Békés Megyei Levéltár támogatásával. 1992. 374 p. Az 1945-1956 közötti időszak nemcsak a magyar politika, illetve köztörténetben jelent lényegében három, jól tagolható periódust (1945-1948, 1948-1953,1953-1956), de a hazai agrártörténet is e cezúrákkal van szinkronban. A második világháború utáni agrártörténet és agrárpolitika egyik legsajátosabb és eddig kellően még nem feltárt területével foglalkozik Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 c. monográfiája. A könyv a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, valamint a Békés Megyei Levéltár támogatásával jelent meg 1992-ben. A történész-levéltáros szerző — aki a Békés Megyei Levéltár igazgatója — a háború utáni agrártörténet feldolgozásában tulajdonképpen új megközelítési szempontot honosított meg; tovább gyarapítva ezzel az agrártörténetírás eddigi eredményeit. A korábbi munkák főként a mezőgazdasági tulajdonváltozásokkal (földosztás, kollektivizálás, szövetkezetesítés), valamint a birtokstruktúra módosulásaival és az üzemi szerkezet átalakulásaival összefüggésben elemezték a végbement folyamatok történeti-politikai, társadalmi-szociális és gazdasági vonatkozásait, illetve azok okait és következményeit. Erdmann Gyula könyve viszont az állami, majd állampárti beavatkozás oldaláról vizsgálja a második világháború utáni agrártörténetet, különös tekintettel a mezőgazdasági termelést, elosztást és felhasználást érintő politikai, jogi, igazgatási és közgazdasági összefüggésekre. Az adatokban gazdag és levéltári dokumentumokat is tartalmazó könyvből kirajzolódik, hogy a beszolgáltatási rendszer, mint a mezőgazdasági termelést és elosztást befolyásoló állami beavatkozási eszköz 1945-től (sőt már 1943-tól) egészen 1956-ig folyamatosan sújtotta a tulajdonos parasztságot, majd