Századok – 1994

Történeti irodalom - Izsák Lajos: Polgári pártok és programjaik Magyarországon 1944–1956 (Ism.: Föglein Gizella) VI/1275

TÖRTÉNETI IRODALOM 1275 A The Politics of Genocide-Ъог fogható munka nem született még a Holocaust e komprímált, különleges fejezetéről, amelyben az egész tragédia mikrokozmoszára bukkanhatunk. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy Braham a maga eleve kiváló művét még tökéletesebbé tette. Michael Berenbaum Izsák Lajos POLGÁRI PÁRTOK ÉS PROGRAMJAIK MAGYARORSZÁGON 1944-1956 Kiadja a Baranya Megyei Könyvtár, Pannónia Könyvek 1994. 323 L A „tűrés"-„tiltás"-„támogatás" logikája lényegében a hazai polgári pártok 1944-1956 közötti sorsában is maradéktalanul érvényre jutott E sajátos „trojka" minden egyes eleme pontos köztörténeti periódushoz kapcsolható: jelesül a „tűrés" (és „tiltás") időszaka 1944-1949; a „tiltás" periódusa 1949-1956; a „támogatás" ideje 1956. Izsák Lajos, a történelemtudomány doktora, az Eötvös Lóránt Tudományegyetem tanára, a „Polgári pártok és programjaik Magyarországon 1944-1956" című, legújabb monográfiájában e bonyolult történelmi folyamatot dolgozta fel. E munka nem előzmények nélküli, hiszen a hazai polgári pártok második világháború utáni históriájával több mint negyedszázada foglalkozó történész a téma első, tudományos igényű, monografikus feldolgozását „Polgári ellenzéki pártok Magyarországon 1944-1949" címmel már 1983-ban publikálta. Izsák Lajos jelen könyve a történelem logikájának pontosabb megismerését szolgálja azáltal, hogy a polgári pártokat a nemzetközi és a hazai közélet fontosabb eseményeinek koordináta-rendszerébe helyezve vizsgálja és elemzi. A hazai háborús katonai műveletek befejezésével Magyarország a hitleri megszállás és a nyilas adminisztráció alól felszabadult. Mivel azonban Magyarország vesztesként fejezte be a háborút, ezért — nemzetközi jogi értelemben is — ismét megszállt országgá vált. A felszabadítás-megszállás paradox helyzetéből következett az a tény, hogy a fegyverszüneti státus időszakában még viszonylagos szuverenitásról sem lehetett szó. így pl. a politikai pártok indulásáról, illetve betiltásáról végső soron a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntött. Ennek eredményeképpen 1944-1945 fordulóján a polgári pártok és irányzatok a politikai palettán részben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Fronton belül (Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt; Polgári Demokrata Párt; Nemzeti Parasztpárt .jobbszárnya"; Szociáldemokrata Párt „jobbszárnya"), részben azon kívül (Magyar Radikális Párt) helyezkedtek el. A további polgári konzervatív, liberális, kereszténydemokrata stb. párt alakítási kísérletek (pl. Keresztény Demokrata Néppárt, Magyar Köztársaság Párt; Kossuth Párt) támogató döntés híján csak torzók lehettek. Tulajdonképpen a Független Kisgazdapárt polgári-módos paraszti szárnya vált „gyűjtőpártjává" mindazon különböző, sőt gyakran ellentétes polgári irányzatoknak, amelyek önálló politikai képviseletet nem kaphattak. A polgári pártokkal kapcsolatos „tűrés" tehát már kezdettől fogva egyfajta „tiltás"-sal párosult. A „tűrés" határ szűkítésének egyik első jeleként a Polgári Demokrata Párt 1945 nyarán lényegében kiszoríttatott a koalícióból. A „tűrés" határ újabb és következményeiben messzebb ható szűkítése a kisgazdapárt abszolút győzelmét hozó 1945 novemberi nemzetgyűlési választások után, 1946 tavaszán következett be; amikor is 20 kisgazdapárti képviselőt kizártak a pártból. A kisgazdapárttal szembeni ún. „szalámi taktika" alkalmazásához, illetve a legkülönfélébb koncepciós perekhez a .jogalapot" az államvédelmi törvény, az 1946:VII. tc. szolgáltatta. A kisgazdapárt (centrumának) teljes széthullását, vezetőinek a közéletből, sőt az országból való kényszerű távozását az ún. Magyar Testvéri Közösség elleni per „eredményezte". A kisgazdapárt szétforgácsolását követően — a polgári tábor megosztásának jegyében — több új, polgári (ellenzéki) párt is indulhatott az 1947. augusztus 31-ére előrehozott országgyűlési választásokon. A koalícióval szemben lojális Független Magyar Demokrata Párt mellett kifejezetten ellenzéki programmal lépett fel a Demokrata Néppárt, a Magyar Függetlenségi Párt és a Keresztény Női Tábor. A választójogi törvény viszont kizárta a választásokból az 1946 közepén zászlót bontott Magyar Szabadság Pártot, illetve annak vezetőjét, Sulyok Dezsőt (Lex Sulyok). Míg 1944-1947 között a polgári pártokat illetően inkább a „tűrés" volt dominánsnak mondható; 1947-1949 között, a „megosztott világ"-ban, a „fordulat évei"-ben a „tűrés" mellett már túlsúlyra jutott a „tiltás". Izsák Lajos szemléletesen és adatokkal gazdagon mutatja be, hogy e skizofrén logika alapján hogyan szorult ki a közéletből először a Magyar Függetlenségi Párt, majd a Demokrata Néppárt és a Keresztény Női Tábor; s rávilágít arra is, hogy a „népfrontos" koalíció jegyében miként született meg a Radikális