Századok – 1994

Történeti irodalom - C. A. Macartney: Teleki Pál miniszterelnöksége 1939–1941 (Ism.: Tilkovszky Lóránt) VI/1268

TÖRTÉNETI IRODALOM 1269 tokát ébren tartotta a második világháború után is; 1948-ban kiadott londoni magyarnyelvű centenáriumi rádióelőadás-sorozatát könyvtárainkban is megtalálhatjuk, de munkái említett itteni felsorolásából hiány­zik. A történetíró Macartney fő művének a modem Magyarország 1929-1945 közti történetét (A His­tory of Modern Hungary 1929-1945) feldolgozó két kötetes, mintegy ezer oldal összterjedelmű nagy munkáját tekinthetjük, melyet 1957-ben Edinburghban jelentetett meg, mint immár az ottani egyetemen a nemzetközi kapcsolatok professzora, s melynek főcíméül (October Fifteenth) Magyarország háborúbői való kiválása sikertelen 1944. évi drámai kísérletének dátumát adta. Témájának részletes tárgyalását a gazdasági világválság éveitől kezdte ugyan, de az első világháború és a forradalmak utáni évtized több fejezetet is kitevő vizsgálatával alapozta meg, sőt, 1848-hoz nyúlt vissza a fejlődésvonalak megvilágításá­ban. E hatalmas mű magyarországi fogadtatása — az 1950-es évek második felében — elfogult volt az angol polgári szerzővel szemben: haladásellenes történelemszemléletet tulajdonítottak neki, szinte mar­xista igényű ábrázolását várták volna el tőle a haladó, különösen kommunista erőknek, s azt vetették szemére, hogy mentegetni igyekszik a Horthy-rendszer második világháború alatti politikáját, sőt, hogy Szálasi jellemzésében sem következetesen elítélő. Azt azonban lehetetlen volt el nem ismerni, hogy Ma­cartney anyaggazdag és előadását tekintve elegáns műve a magyarországi történetírást messze megelőzve nyújtott monografikus feldolgozást e közeli korszakról a rendelkezésére álló források alapján, helyesen megjegyezve azonban, hogy forrásai többnyire másodlagosak: az elsődleges levéltári források még felhasz­nálatlanok. Tény, hogy Macartney e művének — sa jegyzetapparátusát tekintve némileg bővített 1961. évi második kiadásának — tanulmányozása nélkülözhetetlennek bizonyult mindazon munkálatokban, ame­lyek a korszak történetének hazai feldolgozására lassanként kibontakoztak. A második világháborús idő­szak Kelet-Európa-története historiográfiájával foglalkozó 1973. évi budapesti nemzetközi konferencián, amelyen Macartney is részt vett, magyar részről már csak arra szorítkozott művének politikai-ideológiai bírálata, hogy az a hidegháborús korszak terméke lévén, annak bizonyos nyomait viseli magán — (ilyes­mire utalni lehetett volna a művére történt korabeli magyar reagálás jellegzetességei vonatkozásában is), — a mű historiográfiai jelentőségét elismerték. Macartney fejtegetései a konferencián egyébként arra irányultak, hogy megvilágítsa: az 1941 áprilisi fordulat, Magyarország aktív bekapcsolódása a Jugoszlávia elleni német katonai akcióba, amelyre angol részről a diplomáciai viszony megszakításával reagáltak, majd Magyarország részvétele a németek oldalán a nyugati hatalmak szovjet szövetségese elleni harcban s hadiállapot deklarálása ezekkel szemben is, pszichológiailag rendkívül nehéz helyzetet teremtett az an­gol-magyar barátságot továbbra is ápolni akaró angol történész számára. Macartney szóbanforgó műve — nézetem szerint — a maga egészében megérdemelte volna magyar fordításban való megjelentetését, különösen, ha az akkor történik, amikor hiánypótló lehetett volna Ma­gyarországon. Az impozáns nagy alkotást azonban félrevezető tendenciájúnak minősítették. Közel négy évtized múltán most a Teleki Pál miniszterelnöksége idejét (1939-1941) tárgyaló — az I. kötet második felét képező — kilenc fejezet került önálló kötetként magyar nyelvű kiadásra, — (a címlap hibás közlése szerint az angol eredeti mű XIII-XIX., valójában XVT-XXIV. fejezete), — Cserenyey Géza fordításában, Csicsery-Rónay István bevezetésével és utószavával, a Teleki Pál Munkaközösség Alapítványának anyagi támogatásával. Egy rész kiemelése a nagy egész összefüggéseiből sohasem problémátlan; ez esetben kü­lönösen az Imrédy-kormány alatti közvetlen előzmények hiánya érzékelhető. Az előző fejezet utolsó be­kezdésének áthozása a Teleki-kormánv időszakát tárgyaló rész első fejezetének élére, csak stilárisan, de nem lényegileg segít át a döccenón. A kiadvány elmulasztja feltüntetni, hogy a fordítás — egyébként természetesen — az angol eredeti 1961. évi második kiadása alapián készült. Szakít Macartney lábjegyzetei oldalankénti új számozásának módszerével, s a jegyzeteket folyamatos számozással ellátva, de fejezetenként nem tagolva, a kötet végén helyezi el. A Macartney műve második kiadásában függelékként (Appendix) illetve adalékként (Adden­dum) közölt kiegészítő jegyzeteket betűmegjelöléssel (pl. 85. a, b, c, d, e) sorolta be a megfelelő helyre, ahelyett, hogy a folyamatos számozást ezekre is kiterjesztve következetesen alkalmazta s ezáltal a jegy­zetanyagot áttekinthetőbbé, könnyebben használhatóvá tette volna. Előfordul, hogy a szövegben hiányoz­nak az odatartozó jegyzetre utaló számok, máskor a szövegben számmal hivatkozott jegyzet hiányzik. Macartney már műve első kiadását is a forrásairól való tájékoztatással vezette be; a második kiadásban ehhez egy további tájékoztatást fűzött az általa azóta felhasznált forrásokról. A most ismertetett magyar rész-kiadásban ez utóbbinak nyoma sincs. Az első kiadáshoz készült forrás-tájékoztatóhoz kap­csolódva „a fordító megjegyzése" formájában utalás történik ugyan arra, hogy az utóbbi évtizedekben számtalan mű jelent meg, amelyek a szerzőnek annak idején még nem álltak rendelkezésére, de hogy ezek milyen forráskiadványok, illetve feldolgozások, mennyiben támasztják alá vagy haladják meg Macart-

Next

/
Thumbnails
Contents