Századok – 1994

Történeti irodalom - C. A. Macartney: Teleki Pál miniszterelnöksége 1939–1941 (Ism.: Tilkovszky Lóránt) VI/1268

TÖRTÉNETI IRODALOM 1269 tokát ébren tartotta a második világháború után is; 1948-ban kiadott londoni magyarnyelvű centenáriumi rádióelőadás-sorozatát könyvtárainkban is megtalálhatjuk, de munkái említett itteni felsorolásából hiányzik. A történetíró Macartney fő művének a modem Magyarország 1929-1945 közti történetét (A History of Modern Hungary 1929-1945) feldolgozó két kötetes, mintegy ezer oldal összterjedelmű nagy munkáját tekinthetjük, melyet 1957-ben Edinburghban jelentetett meg, mint immár az ottani egyetemen a nemzetközi kapcsolatok professzora, s melynek főcíméül (October Fifteenth) Magyarország háborúbői való kiválása sikertelen 1944. évi drámai kísérletének dátumát adta. Témájának részletes tárgyalását a gazdasági világválság éveitől kezdte ugyan, de az első világháború és a forradalmak utáni évtized több fejezetet is kitevő vizsgálatával alapozta meg, sőt, 1848-hoz nyúlt vissza a fejlődésvonalak megvilágításában. E hatalmas mű magyarországi fogadtatása — az 1950-es évek második felében — elfogult volt az angol polgári szerzővel szemben: haladásellenes történelemszemléletet tulajdonítottak neki, szinte marxista igényű ábrázolását várták volna el tőle a haladó, különösen kommunista erőknek, s azt vetették szemére, hogy mentegetni igyekszik a Horthy-rendszer második világháború alatti politikáját, sőt, hogy Szálasi jellemzésében sem következetesen elítélő. Azt azonban lehetetlen volt el nem ismerni, hogy Macartney anyaggazdag és előadását tekintve elegáns műve a magyarországi történetírást messze megelőzve nyújtott monografikus feldolgozást e közeli korszakról a rendelkezésére álló források alapján, helyesen megjegyezve azonban, hogy forrásai többnyire másodlagosak: az elsődleges levéltári források még felhasználatlanok. Tény, hogy Macartney e művének — sa jegyzetapparátusát tekintve némileg bővített 1961. évi második kiadásának — tanulmányozása nélkülözhetetlennek bizonyult mindazon munkálatokban, amelyek a korszak történetének hazai feldolgozására lassanként kibontakoztak. A második világháborús időszak Kelet-Európa-története historiográfiájával foglalkozó 1973. évi budapesti nemzetközi konferencián, amelyen Macartney is részt vett, magyar részről már csak arra szorítkozott művének politikai-ideológiai bírálata, hogy az a hidegháborús korszak terméke lévén, annak bizonyos nyomait viseli magán — (ilyesmire utalni lehetett volna a művére történt korabeli magyar reagálás jellegzetességei vonatkozásában is), — a mű historiográfiai jelentőségét elismerték. Macartney fejtegetései a konferencián egyébként arra irányultak, hogy megvilágítsa: az 1941 áprilisi fordulat, Magyarország aktív bekapcsolódása a Jugoszlávia elleni német katonai akcióba, amelyre angol részről a diplomáciai viszony megszakításával reagáltak, majd Magyarország részvétele a németek oldalán a nyugati hatalmak szovjet szövetségese elleni harcban s hadiállapot deklarálása ezekkel szemben is, pszichológiailag rendkívül nehéz helyzetet teremtett az angol-magyar barátságot továbbra is ápolni akaró angol történész számára. Macartney szóbanforgó műve — nézetem szerint — a maga egészében megérdemelte volna magyar fordításban való megjelentetését, különösen, ha az akkor történik, amikor hiánypótló lehetett volna Magyarországon. Az impozáns nagy alkotást azonban félrevezető tendenciájúnak minősítették. Közel négy évtized múltán most a Teleki Pál miniszterelnöksége idejét (1939-1941) tárgyaló — az I. kötet második felét képező — kilenc fejezet került önálló kötetként magyar nyelvű kiadásra, — (a címlap hibás közlése szerint az angol eredeti mű XIII-XIX., valójában XVT-XXIV. fejezete), — Cserenyey Géza fordításában, Csicsery-Rónay István bevezetésével és utószavával, a Teleki Pál Munkaközösség Alapítványának anyagi támogatásával. Egy rész kiemelése a nagy egész összefüggéseiből sohasem problémátlan; ez esetben különösen az Imrédy-kormány alatti közvetlen előzmények hiánya érzékelhető. Az előző fejezet utolsó bekezdésének áthozása a Teleki-kormánv időszakát tárgyaló rész első fejezetének élére, csak stilárisan, de nem lényegileg segít át a döccenón. A kiadvány elmulasztja feltüntetni, hogy a fordítás — egyébként természetesen — az angol eredeti 1961. évi második kiadása alapián készült. Szakít Macartney lábjegyzetei oldalankénti új számozásának módszerével, s a jegyzeteket folyamatos számozással ellátva, de fejezetenként nem tagolva, a kötet végén helyezi el. A Macartney műve második kiadásában függelékként (Appendix) illetve adalékként (Addendum) közölt kiegészítő jegyzeteket betűmegjelöléssel (pl. 85. a, b, c, d, e) sorolta be a megfelelő helyre, ahelyett, hogy a folyamatos számozást ezekre is kiterjesztve következetesen alkalmazta s ezáltal a jegyzetanyagot áttekinthetőbbé, könnyebben használhatóvá tette volna. Előfordul, hogy a szövegben hiányoznak az odatartozó jegyzetre utaló számok, máskor a szövegben számmal hivatkozott jegyzet hiányzik. Macartney már műve első kiadását is a forrásairól való tájékoztatással vezette be; a második kiadásban ehhez egy további tájékoztatást fűzött az általa azóta felhasznált forrásokról. A most ismertetett magyar rész-kiadásban ez utóbbinak nyoma sincs. Az első kiadáshoz készült forrás-tájékoztatóhoz kapcsolódva „a fordító megjegyzése" formájában utalás történik ugyan arra, hogy az utóbbi évtizedekben számtalan mű jelent meg, amelyek a szerzőnek annak idején még nem álltak rendelkezésére, de hogy ezek milyen forráskiadványok, illetve feldolgozások, mennyiben támasztják alá vagy haladják meg Macart-