Századok – 1994

Történeti irodalom - The road to war. (Ism.: Niederhauser Emil) VI/1266

1266 TÖRTÉNETI IRODALOM moszkvai, sztálinista politikának is jól ismert „ráérzése" volt arra, hogy a perek „igazát" lehetőleg ismert írók nevével, nyilatkozataival igyekezett fémjelezni. Ugyanezt a szerepet Nagy-Britanniában a neves jogász, D. N. Pritt töltötte be (aki azután e „kiállásával" el is szigetelte, „diszkvalifikálta" magát). Az ismert brit kommunista teoretikus, R. P. Dutt esete más, ő mindig is fegyelmezetten és — a nálunk ismert Révai Józsefhez hasonlóan — magasabb szinten védelmezte a moszkvai álláspontot Teljes mértékben rendhagyó a svájci kommunista értelmiségi, Jules Humbert-Droz esete. Humbert-Droz protestáns papként érkezett a szocialista pártba, az első világháború szörnyűségei radikalizálták, a kommunista párt egyik vezéregyénisége lett, sőt a Kominternben is igen előkelő szerepet játszott az 1920-as években. Ám csakhamar (az 1920-as évek második felétől) neki is konfliktusai támadtak Moszkvával. Az ő különleges helyéről és szerepéről a svájci egyetemi előadó-kutató, Brigitte Studer emlékezett meg. Mint előadta, Humbert-Droz és Moszkva között korábban disszonáns hangok voltak megfigyelhetőek, sőt nagyobb súrlódásokra is sor került, mégis a svájci sajtóban magára vállalta a moszkvai perek „védelmét", igazolását. Studer e vonatkozásban Humbert-Droz cikkeit, brosúráját idézte fel, — ami így visszapillantva valóban lélegzetelállító. Nyitva marad a kérdés, hogy a megnyíló archívumok milyen „magyarázattal" szolgálnak ezen írások keletkezésére? Mint ismeretes, alig néhány évvel később egyenesen moszkvai, sztálini sugalmazásra szorítják ki Humbert-Drozt a kommunista pártból, és lesz rövidesen, 1945 után a szocialista párt főtitkára. (Szintén nem tisztázott még eléggé, hogy a későbbiekben ő maga miként emlékezett vissza ezen írásaira.) Ami az 1945 utáni éveket illeti, a mannheimi egyetemen oktató cseh származású Jan Fojtzik a kelet-közép-európai perek és tisztogatások történetét dolgozta fel (elsősorban cseh és lengyel vonatkozásban). Az összehasonlító vizsgálat a maga módján — tudtommal — úttörő kísérlet és Fojtzik nagy irodalmat és forrásanyagot dolgozott fel. Fojtzik mellett a cseh Jan Osers, aki szintén a mannheimi egyetemen dolgozik, ugyancsak kelet-európai összehasonlításokra vállalkozott. E korszakra vonatkozóan elhangzott egy bolgár referátum is, míg az athéni egyetem filozófus/történész professzora, P. Noutsos adott áttekintést a görög kommunisták 1945 utáni helyzetéről, a belső szakadásokról, és ezek nemzetközi összefüggéseiről. A lengyel vonatkozásokról ezúttal német történész emlékezett meg. Hermann Weber e problematika nemzetközileg is legismertebb kutatója világított rá arra, hogy az NDK-ban is miként készítettek elő egy látványos Rajk/Slansky pert, s arra is, hogy ez végül milyen okokból hiúsult meg. A „tisztogatások" utolsó szakaszára 1968 után Csehszlovákiában került sor, erről Vojtech Mencl számolt be. Végül bizonyos rendszerző, összegező — és ugyanakkor kihívóan vita-előadások következtek. A grenoble-i egyetem professzora, Pierre Broue például, sokakkal élesen vitázva az egész kérdéskomplexumra — a Trockij-féle megközelítéseket felidézve — egész már magyarázattal szolgált. A sokféleség és szellemi szabadság jegyében a kérdéssel évtizedek óta foglalkozó német professzorok éppen ezért jellegzetesen nem zárszót avagy utószót, hanem bevezető előszót írtak. Vagyis a kutatás folytatódik, s e kutatáshoz e kötet — úgy vélem elég meggyőzően — sokféle segítséget kínál. Jemnitz János THE ROAD TO WAR. Essays in honour of Professor Olli Vehviläinen on the Occassion of his 60th birthday 4 June 1963. Ed. Silvo Hietanen, Markku Hyrkkänen, Tenho Takalo, Kirsi-Maija Tuominen. Tampere, 1993. University of Tampere, 155 1. A HÁBORÚHOZ VEZETŐ ÚT. Tanulmányok Olli Vehviläinen professzor 60. születésnapjára. Olli Vehviläinen a tamperei egyetem professzora, egyébként a magyar-finn történész vegyesbizottság finn tagozatának elnöke, a 20. századi egyetemes történet jeles és jól ismert kutatója. Az emlékkönyv tanulmányait rangos külföldi szerzők, a professzor tisztelői írták. A tanulmányok, egy kivételével, a második világháború előzményeit tárják fel, különböző aspektusokban. Michael Berry, tamperei docens az amerikai-finn viszonyt vizsgálja „Finnország fizet, Finnország harcol" címen. Finnországnak jó sajtója volt az Egyesült Államokban, mert háborús tartozásait rendszereseit fizette, és belső demokratikus berendezkedése is rokonszenvet keltett. A szovjel-firn háború