Századok – 1994
Dokumentumok - Vonyó József: A kormánypárt és a választások. A NEP és a MÉP helyi szervezeteinek feladatai az 1935. és 1939. évi választások során VI/1165
1166 DOKUMENTUMOK 1922-től a választójog szűkítése révén elsősorban olyan társadalmi csoportokat fosztottak meg a politikai akaratnyilvánítás lehetőségétől, melyek tömegük és feltételezett politikai állásfoglalásaik miatt veszélyeztethették a hagyományos uralkodó körök választási győzelmét. A nyílt szavazás bevezetése és fenntartása (1922-1938) pedig a hatalmi eszközök alkalmazása és általuk a választók presszionálása számára teremtett kedvező feltételeket. Politikatörténészeink különösen ez utóbbi jelenségekkel foglalkoztak sokat. Mondhatni, minden más részkérdésnél többet írtak a választási (egyben a hatalommal történő) visszaélésekről. Korábban nemcsak nyilvánvalóan propaganda célzatú munkákat szenteltek e témának4 , hanem tudományos konferenciát is szerveztek, s tanulmánykötetet jelentettek meg egyetlen ilyen jellegű eseményről, az 1935. évi endrődi sortűzről.5 Ezek a hangsúlyok és arányok a legújabban megjelent tematikus tanulmánykötetben közölt munkákra is érvényesek. Levéltári források, korabeli sajtóbeszámolók, a résztvevők visszaemlékezéseinek tömege igazolja e megállapítások megalapozott voltát. A kormánypárt egyoldalú támogatása, ugyanakkor az ellenzéki pártok hatósági, illetve adminisztratív jellegű akadályozása a közigazgatás részéről, a választók egyes csoportjainak megfélemlítése vagy megvesztegetése hatósági személyek által, a csendőrség bevetése — ha változó mértékben és hatással is — jellemző velejárói voltak a korabeli választási küzdelmeknek. Aligha állítható azonban megalapozottan, hogy a kormánypárt csak ennek köszönhette választási sikerét. Ezek egyéb összetevőinek alapos vizsgálata a magyar történetírás egyik fontos jövőbeni feladata lehet. Az alább közölt dokumentumok is olyan összefüggésre hívják fel a figyelmet, melyet eddig — bizonyára források hiányában — nem elemeztek a téma kutatói. Azt a kérdést vetik fel: a végrehajtó hatalom különböző szervein túl volt-e szerepe a kormánypárt választási sikereinek biztosításában magának a pártnak, illetve helyi szervezeteinek? A kérdés felvetése kevéssé indokolt az 1922-1931 közötti választások esetében. Két okból. Egyrészt azért, mert a Bethlen által 1922-ben létrehozott egységes kormánypárt szervezeti felépítése és működése következtében alkalmatlan volt erre. Jóllehet az eredeti tervek, főként az ügyvezető alelnök Gömbös Gyula törekvései egy szervezett tömegpárt létrehozását célozták, az Egységes Párt többféle ok miatt nem vált azzá. Választási párt maradt, melyben a pártvezér-kormányfő Bethlen híveiből álló szűk eliten (képviselők, főispánok, vezető államhivatalnokok) kívül más nem folytatott folyamatos és aktív politikai tevékenységet. Nem voltak kiépített helyi szervezetei, szervezett tagsága, melyek — akár csak kampányszerűen is — akcióképessé tették volna magát a pártot, alkalmassá tömegek mozgósítására például a választások alkalmával.6 Másrészt az adott politikai szituációból, illetve a Bethlenék által képviselt hagyományos uralkodó elit céljaiból fakadóan. Bethlen — a konzervatív körök hatalmának biztosítása, a rendszer stabilitása érdekében — nem bővíteni, hanem inkább szűkíteni kívánta a politikai jogokkal rendelkezők körét. Ehhez nem szervezett, aktív politikai szerepet játszó tömegre volt szükségük, amelyben bármikor megfogalma-
