Századok – 1994

Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117

1132 LADÁNYI ANDOR sének, az egyetemi ifjúság szemlélete megváltoztatása szükségességét kiemelő megállapításai, míg egyes zsidó vallású liberális képviselők — különösen Sándor Pál — a zsidókérdés, az antiszemitizmus társadalmi okait nem elég árnyaltan, differenciáltan vizsgálták, felszólalásaikat részben felekezeti elfogultság jellemezte. A numerus clausus változatlan fenntartását követelő kereszténypárti és fajvédő képviselők — Túri Béla, Petrovácz Gyula, Kontra Aladár, Kossalka János, Wolff Károly és Gömbös Gyula — elsődlegesen a zsidókérdéssel foglalkoztak, a zsidóságot fajnak nyilvánítva, a gazdasági életben és egyes szellemi pályákon tapasztalható túlsúlyukat, a keresztény középosztály érdekeit és a fajvédelem követelményeit hangoztatták. Az egységespárt liberális szárnyához tartozó Lukács György, aki — mint említettem — már korábban is a numerus clausus ellen foglalt állást, a felvétel komplikált kritériumait célszerűtlennek tartotta, csak a tehetség, az előmenetelben való kiválóságot ismerve el szelekcionális princípiumnak, ennek ellenére a törvényjavaslatot, amely szerinte „jelentékeny előrelépést jelent a numerus clausus intézményének fokozatos hatálytalanítása tekintetében", elfogadta. Az egységes párt liberális szárnyának más képviselői — köztük Ugrón Gábor, Bárczy István és Dési Géza — a törvényjavaslat vitájában nem szólaltak fel... Hebelsberg február 23-i felszólalásában lényegében az előző év őszén kifejtett érveit ismételte meg. Utalt az 1920. évi XXV. tc. megszületésének körülményeire, azt állítva, hogy az eredeti törvényjavaslatnak „más, mint szociálpolitikai színezete valójában nem is volt... Faji, nemzetiségi kiélezést a javaslat a Bernolák-féle módosítással nyert". Hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat annak kiküszöbölésével visszaállítja az 1867. évi XVII. tc.-nek és a 1895. évi XLIV. tc.-nek azt az álláspontját, hogy Magyarországon a zsidóság a törvény szempontjából felekezet. Érvelt a felvételek során a kontingentálás további fenntartásának szükségessége mellett (felvetve az első év végén tartandó rostavizsga bevezetésének lehetőségét is). Utalt a törvénymódosítás külpolitikai indokaira (elsősorban a szomszéd országok magyar kisebbségének helyzete szempontjából), és a középosztály gyermekei továbbtanulásának támogatása érdekében a pozitív intézkedések elsődlegességét hangoztatta. A törvényjavaslat részletes vitája során elhangzott újabb felszólalásában az általa is mesterkéltnek tekintett szelekciós kritériumokkal szembeni ellenvetéseket érdemben nem tudta megcáfolni. A képviselőház végül is — az ellenzéki határozati javaslatokat elvetve, Farkas Elemér előadó kisebb, a közalkalmazottak kategóriájának kiemelésére irányuló módosításával — 139:34 arányban elfogadta az 1920. évi törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. (A Farkas-féle szövegmódosítás: „elsősorban a hadiárvák és a harctéri szolgálatot teljesítettek és a közalkalmazottak gyermekei, továbbá...")2

8 A törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásának megkezdésekor az egyetemi ifjúság — a Turul és a MEFHOSZ felhívására — „néma sztrájkot" tartott, néhány napig nem látogatta az előadásokat; különösebb rendzavarásra azonban — a műegyetem kivételével — nem került sor. (Mint Szenteh István, a „Csaba" vezére mondotta az egyesület 1928. március 14-i dísztáborozásán: „Történtek bizonyos homályos célzások és bizonytalan ígéretek, hogy a magyar ifjúság csak legyen nyugodt, várjon türelemmel: hiszen a törvény módosítása után is minden marad a régiben.") Hebelsberg egyébként — saját szavait idézve — „igen erős nyomást" gyakorolt a szélsőjob-