Századok – 1994

Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117

1128 LADÁNYI ANDOR — Klebeisberg kérdésére válaszolva — közölte: „nem hiszi, hogy a numerus clau­susszal a kormány most sikeresen tudna Genfben fellépni, illetve sikerrel tudná a kormány eddigi álláspontját megvédeni". Klebelsberg e fontos kijelentésnek a jegy­zőkönyvbe vételét kérte. Bethlen kifejtette, hogy „amennyiben Magyarország a Nép­szövetségnek a numerus claususszal szemben hozandó határozatát nem követné... ez súlyos következményekkel járna a trianoni békeszerződés folytán tőlünk elszakí­tott részeken lakó magyar kisebbségek részére". A vita során Scitovszky belügymi­niszter túlzottnak tartotta a zsidóság érzékenységét a numerus claususszal szemben, Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter pedig tájékoztatta a Minisztertanácsot arról, hogy a kereszténypárt „a numerus clausus törvény elvi alapján áll". A külügy­miniszter kifejtette, hogy Magyarország november 30-ig kapott haladékot a Népszö­vetségtől e kérdésben. így tehát a kormány két alternatíva előtt áll: vagy újabb két­hónapos halasztást kér, vagy már most megoldja ezt a kérdést. Bethlen a vitát azzal zárta le, hogy politikai okokból legjobb lenne, ha Klebelsberg a törvényjavaslatot mielőbb benyújtaná, s ennek megfelelően a Minisztertanács hozzájárult a törvényja­vaslatnak a képviselőház elé teijesztéséhez.22 November első felében élénk viták folytak a numerus clausus-törvénytervezet módosításáról. Az Ifjúsági Nagybizottság november 5-i felhívásában — amelyet a Nagybizottság több tanár tagja is aláírt — szükségesnek tartotta a törvény 3. szaka­szának fenntartását, kérve küzdelméhez a magyar társadalom támogatását. Novem­ber 13-án a Turul legintranzigensebb szervezete, a Csaba Bajtársi Egyesület tisztújító közgyűlése foglalt állást a numerus clausus mellett. Ugyanazon a napon a Társadalmi Egyesületek Szövetsége által megalakított Numerus Clausust Védő Bizottság nagy­gyűlésén Eckhardt, Wolff, Gömbös és Milotay szenvedélyes hangú felszólalásukban bírálták a törvény módosítását (és személy szerint Klebelsberget). November 15-én a hét nagy egyetemi ifjúsági szövetség az Országgyűlés két házához eljuttatott em­lékiratában követelte az 1920. évi XXV. tc. változatlan formában való épségben tartását, ragaszkodva a 3. § harmadik bekezdéséhez is. November 16-án az Esti Kurír közölte a törvénymódosítás szövegét. Ugyan­azon a napon a Nemzeti Újság is „beavatott hely" információja alapján ismertette a 3. § harmadik bekezdésének tervezett módosítását, hozzátéve:, A kormány ezenkívül más intézkedésekkel is gondoskodni akar arról, hogy az értelmiségi pályák elözön­lését megakadályozza és a keresztény középosztály gyermekeinek érvényesülését elő­mozdítsa." Még aznap délben Bethlen a törvényjavaslat néhány problémájáról meg­beszélést folytatott Klebelsberg, Vass, Scitovszky és Pesthy miniszterekkel, majd kora délután Gömbös Gyulával. Este Bethlen és Klebelsberg a kereszténypárt ülésén is­mertették a törvényjavaslatot, igyekezve meggyőzni e párt képviselőit arról is, hogy a végrehajtás során gondoskodni fognak a „keresztény érdekek" védelméről. E párt a törvényjavaslattal kapcsolatban nem foglalt állást, úgy határozva, hogy a törvény­javaslat gondos tanulmányozása után újabb értekezleten hoz majd érdemi döntést. Másnap Bethlen és Klebelsberg az egységespárt értekezletén ismertették a tör­vényjavaslatot. Klebelsberg utalt a törvény előzményeire (megemlítve, hogy a 3. § inkriminált szövegmódosítását annak idején a Nemzetgyűlés 219 tagja közül csak 59-en fogadták el), és hangsúlyozta, hogy a törvény módosítása külpolitikai és bel­politikai megfontolásokból egyaránt indokolt. Bethlen — a szélsőjobboldali erők

Next

/
Thumbnails
Contents