Századok – 1994

Közlemények - Ladányi Andor: A Numerus Clausus-törvény 1928. évi módosításáról VI/1117

KÖZLEMÉNYEK Ladányi Andor A NUMERUS CLAUSUS-TÖRVÉNY 1928. ÉVI MÓDOSÍTÁSÁRÓL A magyarországi Holocaust 50. évfordulója alkalmából 1994 áprilisában rendezett nemzetközi tudományos konferencia eredményei is azt bizonyították, hogy jóllehet 1944. március 19-e kétségkívül cezúrát jelentett a magyarországi zsidókérdés történetében: az Endlösung-nak, a zsidóüldözésnek a fasiszta Németország által követett gyakorlata megvalósítását - előzményei azonban a megelőző évtizedekre nyúlnak vissza. E történelmi előzmények közé tartozik a numerus clausus-törvény néven ismert 1920. évi XXV. tc.1 E törvény a fehérterror időszakának terméke volt, amely elsődlegesen a szélsőjobboldali egyetemi ifjúsági szervezetek nyomására jött létre. A szélsőjobboldali politikai erők és a professzori karok ez idő tájt előtérbe került szélsőséges elemei által is támogatott egyetemi ifjúsági szervezetek politikai ideológiájának meghatározó vonása az antiszemitizmus, alapvető követelésük pedig a zsidó hallgatók számának radikális csökkentése volt. Antiszemitizmusuk egyik fő okát a középosztálybeli fiatalok helyzetében, egzisztenciális bizonytalanságában (ill. annak torz tükröződésében) jelölhetjük meg. 1919 után a megszállott területekről a köztisztviselők tömegei jöttek az egyharmadára csökkent országba. A már a világháború előtt is bizonyos mértékig meglevő relatív értelmiségi túltermelés a változott viszonyok között, a háború utáni súlyos gazdasági helyzetben akut problémává vált, figyelembe véve az egyetemi hallgatólétszámnak a háború utáni nagyarányú növekedését is. (Csak egy példa ennek illusztrálására: Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint a foglalkoztatott orvosok száma nem érte el az 5000 főt, ugyanakkor az orvostudományi karokon az 1920/21. tanévben több mint 4500-an tanultak.) A zsidó hallgatók aránya a századfordulótól a háború végéig terjedő periódusban országos átlagban 23-24%, az orvoskarokon és a műegyetemen ennél magasabb, a bölcsészkarokon és az agrárfelsőoktatási intézményekben pedig alacsonyabb volt. (A zsidó hallgatók viszonylag magas aránya persze nem valamiféle „faji térhódítás" következménye volt, hanem a magyar társadalom és azon belül a zsidóság struktúrájával, az egyetemi ifjúság túlnyomó többségét alkotó társadalmi osztályok, ill. rétegek felekezeti megoszlásával, valamint urbanizáltsága mértékével függött össze.) A keresztény középosztálybeli fiatalok egzisztenciális problémáik megoldásaként a zsidó hallgatóknak az egyetemekről való eltávolítását, ill. számuk nagyfokú korlátozását tekintették. A szélsőjobboldali egyetemi ifjúsági szervezetek antiszemitizmusának másik fő okát a zsidó értelmiségiek, diákok számottevő részének az 1918-1919. évi forradalmakban játszott szerepe jelentette, a zsidóság, mint a forradalmak okozója és tevé-