Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

1110 PRITZ PÁL ganda irányítóinak figyelme kiterjedt a diapozitívekben, fényképekben és mozgófilmekben rejlő lehetőségekre is. Az új adottságok jobb kihasználását — az állandó anyagi korlátok mellett — erősen bénította, hogy a propaganda szakemberei többnyire nem tudtak belehelyezkedni a külföldi tömegek mentalitásába. Lényegében erről szól Korányi párizsi követ egyik 1925 májusi jelentése is, amely a politikai hírszolgálati osztály által franciaországi vetítésre megküldött mozifilmek bemutatását aggályosnak tartja. Mert e filmek készítői nemhogy kivédenék a Magyarországgal elleni propagandát, hanem — öntudatlanul — még arra rá is játszanak. Az ellenséges propaganda ugyanis „azt a hitet táplálja a nyugati országokban, hogy Magyarországon egy főúri kaszt uralkodik, amelynek célja a »Habsburg-ház restaurálása« és amelynek befolyása alatt Magyarország fő gondja a fegyverkezés és a hadseregképzés. Elhitetik, hogy Magyarország még ma is tejben mézben úszó ország, amely kedvtelésekre és szomszédait veszélyeztető katonaságra fordítja minden idejét, és fogalmuk sincs az itteni tömegeknek arról a nagy kultúr-, agrár és ipari munkáról, amelyet az ország végez, sem arról a nyomorról, amelyet az ország feldarabolása okozott, de például arról sem, hogy Budapest, Visegrád, a Balaton stb. szépségei nyugat-európai szempontból nézve is milyen kiválóak". Látható, hogy Korányi az országépítő munka lendületét erősen eltúlozza, a nyomor forrásaként csupán Trianont okolja, az ellenséges propaganda valós elemeinek elerőtlenítésére pedig olyan filmeket sürget, amelyek „magyar tájképekről, Budapestről, a népviseletekről, a népéletből vett jelenetekről, egyetemekről, laboratóriumokról, ipartelepekről, az utcai élet jellemző képeiről, tömegsportjelenetekről stb." tudósítanak. Nyilvánvaló, hogy az ilyen filmek is távo! lettek volna attól, hogy a valóságot hitelesen ábrázolják, de legalább elkerülték volna azt a hibát, hogy a megcélzottal éppen ellenkező hatást váltsanak ki. A megküldött két tekercs fdm ugyanis hosszan ábrázolta Horthy és Bethlen egyik vadászatát, azután bőséggel időzött a budai vár fegyveres őrségénél, a „nemzeti hadsereg" díszszázadának parádézásánál, tudósított leventeavatásról és céllövészetről, majd József és Károly Ferenc Habsburg főhercegeket mutatta be.4

6 * Befejezésül kísérletet kell tennünk a vizsgált fél évtized propagandatevékenysége mérlegének megvonására. Úgy hisszük, hogy a tanulmányban előadottak alapján kitűnik: nemcsak azért volt indokolt különbséget tenni a propaganda közvetlen és közvetett módszerei között, mert azt az első világháború után kialakult helyzet, nevezetesen a közvetlen propaganda devalválódása indokolja, hanem azért is, mert a magyar propagandán belül az utóbbinak a színvonala jóval meghaladta az előbbiét. A közvetlen propagandában szinte áttétel nélkül, közvetlenül érződött a rendszer túlhaladott, rertrográd jellege, míg az előbbi számos esetbén nem nélkülözte az európaiság vonásait. A propagandához többnyire bőséges anyagi javakra van szükség, és ennek a függetlenné váló Magyarország nagyon hiányában volt. A szegénységnek súlyos okát jelentette a háború elvesztése, a terhes béke elfogadása, és mindezen túl fontos