Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

MAGYARSÁGKÉP A HÚSZAS ÉVEK ELSÓ FELÉBEN 1095 a valóban hatékony szervezésre szövetsége nem alkalmas, és ezért az állami irányítást — nevezetesen a Külügyminisztériumot — tartotta alkalmasnak a konkrét program kidolgozására, és annak alapján az egyes személyeket illető kötelező feladatok kiosztására. Az akta Bíró Jenőhöz, a politikai hírszerző osztály akkori vezetőjéhez került, aki sommásan rávezette, hogy a javaslat „nem tartalmaz semmi újat". Egyben hozzáfűzte: „A diákcserével kapcsolatban kiutazó egyetemi hallgatók minden esetben kapnak részünkről hasonló értelmű megbízást." Ezen eset után mintegy két és fél évvel később Széchényi László washingtoni követ egyik részletesebb jelentésében azt vetette fel, hogy propagandisztikus szempontból kívánatos lenne, ha az USÁ-ban tanuló magyar diákság és a követség között valamilyen összeköttetés létesüljön. „Eddig az a helyzet — panaszolja —, hogyha az egyik vagy másik diák levélileg vagy személyesen nem keresi fel ezen követséget, úgy az (az) illetőnek ottlétéről nem nyerhet tudomást. Kézenfekvő, hogy ezen követség sok tekintetben elősegíthetné a kérdéses egyéneknek itteni boldogulását, vagy legalább mint potenciális hátvéd és támasz rájuk nézve hasznos lehetne. Egyúttal bizonyos kontroll lehetőség is nyílna. Viszont Magyarországnak az itteni fiatalság körében való ismertetése szempontjából minden magyar diák előretolt őrszemet jelenthet." Ezért azt javasolja, hogy a kultuszminiszter a MEFHOSz-szal egyetértóleg a diákokat utasítsa: megérkezésük után levélben jelentkezzenek a követségen, „mely ügyes-bajos dolgaikban szívesen áll rendelkezésükre, viszont elvárja tőlük, hogy észrevételeiket propagandisztikus szempontból vele időnkint tudassák". A jelentés azt is megfogalmazza, hogy konkrétan milyen információkra lenne szükség: „a követséget érdekebé megtudni, hogy a tekintetbe jövő főiskoláknak egyes tanárai s az ifjúságnak vezérei Young Mens' Christian Association) Magyarországról miképp vélekednek, kik rokonszenveznek eléggé ahhoz, hogy őket akár a Hungary Society, akár az American-Hungarian Foundation tagjai közé lehetne meghívni, tartalmaznak-e a tankönyvek vagy előadások hazánkra nézve sérelmeset, vannak-e könyvtárban Magyarországról szóló jó angol könyvek, ha nincsenek, minő tárgyúakra volna leginkább szükség, volt-e az illető diáknak módja előadás tartására stb. stb." Nos, a követ javaslata egyértelműen cáfolni látszik a politikai hírszerző osztály vezetőjének a korábbi hasonló javaslatot az asztalról lesöprő álláspontját. Igaz, ekkor már nem Bíró Jenő, hanem Gerevich Zoltán vezette a részleget, a váltás pedig gyakran elhomályosíthatja az adott államigazgatási egység memóriáját, ellenben — mivel lényeges ügyet vizsgálunk — nem valószínű, hogy az információlánc megszakadásáról lenne szó. Az a tény, hogy a minisztérium a javaslatot felkarolta, és annak szellemében fordult a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz, azt a benyomást erősíti meg, hogy a kérdés általános rendezésére korábban semmiképpen sem kerülhetett sor. Még ha megengedhetőnek tartjuk is annak feltevését, hogy egyes egyedi megbízásokra talán sor került, a Gorka-Radisics javaslat elhárításában annak a mentalitásnak lehetett döntő szerepe, amely rangon alulinak érezte a külső személyek javaslatát érdemben mérlegelni-elfogadni.2

6 1920-ban megalakult a Corvin Mátyás Magyar-Olasz Tudományos, Irodalmi, Művészeti és Társadalmi Egyesület. Elnökévé Berzeviczy Albertet, az MTA elnökét,