Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

MAGYARSÁGKÉP A HÚSZAS ÉVEK ELSÓ FELÉBEN 1087 foglalás keresztülvitele sokszor a tőkés vállalatok saját — csupán befolyásolható, de határozottan meg nem szorítható — döntésétől függött. Magyarországon a vasutak zöme állami tulajdonban volt, a kirándulók által olyannyira kedvelt hajózás ellenben már nem. A magyar kormány nemcsak szavakban reflektált igenlően a genfi felhívásra, hanem a gyakorlatban is — hiszen érdeke volt, és ezért már eddig is hasonlóan cselekedett — igyekezett segíteni. 1924 nyarán egy franciaországi felső-kereskedelmi (tehát középiskola) 50 fős csoportja Konstantinápolyig turnézott, hazafelé pedig Magyarországot is meglátogatta. Számukra az illetékes kereskedelemügyi miniszter a román határtól Budapestig 50%-os díjmérsékletet engedélyezett, a Bécsbe vezető hajóútra ellenben — a fentebb említett okból — már nem kaptak kedvezményt. A kirándulás magyar szakaszának tanulmányi célja Magyarország gazdasági helyzetéről egy francia nyelvű előadás meghallgatása, a csepeli szabadkikötő — mint a Balkán felé irányuló kereskedelem egyik fontos láncszeme — megtekintése és néhány fontosabb, exportra dolgozó magyar gyár meglátogatása volt. 1925 tavaszán egy lengyel leánygimnázium Olaszországból Magyarországon keresztül történő visszatéréséig nyújtanak félárú vasúti jegyet.1

6 A fennmaradt iratok pergetése azt a benyomást kelti, hogy ezen a téren is — akarva-akaratlan — a német kapcsolatok helyreállítására tevődött a hangsúly. Hiszen itt sem volt minden rendben, bármennyire is a könnyebb ellenállás irányába ment a propaganda, amikor a német kapcsolatoknak kezdettől fogva túlsúlyt adott, ennek a relációnak is meg voltak a maga tehertételei. Németországban annak idején igen rossz visszhangot szült, hogy Károlyi Mihály kormányzata az 1916. évi román betörés visszaszorításában oroszlánszerepet játszó Mackensen tábornagyot internálta, később a weimari Németországban széles körök ellenszenvét váltották ki a fehérterror rémtettei, és nem kevés ellenszenv övezte a túlnyomó részt németek lakta Nyugat-Magyarország megtartását célzó magyar törekvéseket, a lakosság széles körei könnyen hitelt adtak a nagynémet propaganda állításainak, mely szerint a magyarországi németek nemzetiségi elnyomás alatt élnek. Ha mindezt tekintetbe vesszük, akkor könnyen belátható, hogy még a német közvélemény rokonszenvének felkeltése sem ígérkezett egyszerű vállalkozásnak. 1925 húsvétján a müncheni népfőiskola 90 fős csoportja látogatott Budapestre, ahol ingyen kaptak kollégiumi elhelyezést, a vasúton 33%-kal, a Bécs-Budapest közötti hajóúton 50%-kal olcsóbban közlekedhettek. Az utazás magyar részről igen nagy sikernek számított, annál is inkább, mert egy Nawiaszky nevű müncheni egyetemi tanár a tanulmányúton résztvevők előtt — még útra kelésüket megelőzően — előadást tartott a magyarországi német kisebbségekről, és abban „a legotrombább rágalmakat szórta Magyarország ellen s mindenképp azon volt, hogy a résztvevőkbe a fogadtatás s mutatott barátság őszintesége elleni kételyt oltsa". A tanulmányút résztvevőinek alkalmuk nyílt „az állításoknak utánajárni s az ellenkezőjéről meggyőződni". így a túra azért is sikert hozott magyar szempontból, mert egy nagyobb csoport előtt cáfolták meg a magyarországi németek — otthonról nagy érzékenységgel, sokszor túlzott idegeskedéssel figyelt — helyzetéről terjesztett, többnyire megalapozatlan vagy legalábbis erősen eltúlzott híreket.17