Századok – 1994

Tanulmányok - Pritz Pál: Magyarságkép és külföldi propaganda a húszas évek első felében VI/1078

1086 PRITZ PÁL gondoskodjon számára „egy jó hajókabinról", mert ez alkalomból Bécsből szeretne a magyar fővárosba lerándulni. Egyben azt szuggerálta: magyar érdek lenne egy hajóstársaság vendégszeretetét felajánlva a kongresszus résztvevőit Budapestre invitálni. Gerevich Zoltán, a politikai hírszerző osztály vezetője azt írta az aktára, hogy „a kongresszus tagjainak magyarországi látogatása propaganda szempontból kiváló jelentőséggel bír és ennek előmozdítása a legnagyobb mértékben kívánatos". Ebben az időszakban a Külügyminisztériumon belül létezett egy Duna-osztály — a nagy folyó, mint nemzetközi vízi út problémáival foglalkozott —, ott ellenben nem a távlatos politikai célokat, hanem a konkrét napi nehézségeket tartották szem előtt, ezért úgy foglaltak állást, hogy az egyetlen létező, nem állami, hanem tőkés tulajdonban lévő hajóstársaság ilyen nagy anyagi áldozatot jelentő befolyásolása „nem mutatkozik célravezetőnek". Ezeknek az éveknek a különösen nyomorúságos viszonyai közepette a gazdasági szempont számos magas röptű politikai elgondolásnak szárnyát szegte. Ebben az esetben azonban nem ez történt. Rövid négy nappal a Duna-osztály elzárkózó álláspontja után Hevesynek már egészen másfajta utasítást fogalmazott Gerevich Zoltán: a hajóstársaság igazgatósága Bécs-Budapest között „ingyen hajójegyet, az utazás folyamán ebédet és az itt-tartózkodás tartamára a Zsófia hajón 15 személy részére hálófülkét bocsát szintén díjmentesen rendelkezésre. A szükséghez képest a visszautazásra 50% vasúti menetdíjkedvezmény is kilátásba helyezhető". Mindezen túlmenően utasítást kapott a bécsi követség is, hogy a „kirándulókat minden lehető támogatásban részesítse". Természetesen e kedvezmények sem voltak olyan csábítóak, hogy a magyar fővárosba az egész kongresszust, vagy annak nagyobbik részét el lehessen hozni. 29-en azonban jelentkeztek, és el is jöttek. A Külügyminisztériumban ügyeltek arra, hogy a háttérben maradjanak, hiszen a hatékony propagandának egyik nagyon fontos előfeltétele volt, hogy ne a hivatalos politika tényezői, hanem a társadalmi élet reprezentánsai nyilvánuljanak meg. így a vendégeket a Külügyi Társaság fogadta, kalauzolta, uzsonnáztatta. A számlát ellenben a Dísz téren egyenlítették ki...1

5 A különféle tanulmányi kirándulásoknak a világháború által olyannyira felszított népek-nemzetek közötti gyűlölködések lappangó maradványainak eloszlatásában való jelentőségét a Nemzetek Szövetségében, a Népszövetségben is felismerték. Ezért felhívással fordultak a tagállamokhoz, hogy az ilyen csoportokat menetdíjkedvezményben részesítsék. A genfi szervezet kérésére sok állam adott kedvező választ — a magyar kormány szintén igenlő állásfoglalását Baranyai Zoltán, a Nemzetek Szövetsége mellett működő magyar titkárság vezetője 1924. március 31-i levelében hozta a Népszövetség főtitkárának tudomására —, majd a nemzetközi szervezet 1924. szeptember 23-án közgyűlési határozatban foglalkozván az üggyel újabb indítványokat tett. Egyrészt ismételten kérte, hogy az egyes országok a diákcsereakcióval foglalkozó szervezetek kéréseit pozitívan fogadják, másrészt azt is proponálta, hogy a tudományos célból utazó tudósoknak és tanároknak szintén nyújtsanak hasonló menetdíjkedvezményt. Egyben azt is szorgalmazta, hogy ezekre a célokra létesítsenek pénzügyi alapot. Ez utóbbi indítványt az tette szükségessé, hogy a közlekedési eszközök jelentős része a korabeli tőkés országokban nem volt közkézen, tehát a kedvező állami állás-