Századok – 1994

Tanulmányok - Gyáni Gábor: Nyilvános tér és használói Budapesten a századfordulón VI/1057

1070 GYÁNI GÁBOR Február 13-án az István téri Mautner kávéházban tartja szocialistaellenes intézkedésekre válaszoló tiltakozó nagygyűlését.69 Március 17-én viszont az évfordulós ünnepségek kapcsán rendezett színielőadásokat zavarják meg több helyt a szocialisták hasonló céllal.70

Végül: a szociáldemokrata párt március és május között négyszer kéri a tanácstól, hogy (2 alkalommal) a Városligetet, (2 alkalommal) a Városmajori parkot tömeggyűlés céljaira neki átengedjék.7

1

Az engedélyt 3 esetben meg is kapják, viszont a Városliget egy részének május elsejei tömeggyűlés céljaira, a múltban szokásos átengedését ez évben (a múlt évihez hasonlóan) megtagadja a tanács.7

2

Hasonló elbírálásban részesült a budai munkások egy hónappal későbbi, a Városmajor átengedésére vonatkozó kérelme, melyre a tanács az alábbi kategorikus választ adta: „székesfőváros üdülőhelyeit (parkjait — Gy. G.) sem a jelenben, sem a jövőben népgyűlések tartására átengedni nem fogja, a mennyiben a közönség ezen üdülőhelyeket oly mértékben veszi igénybe, hogy az említett czélra való átengedése a közönséget üdülésében jelentékenyen gátolná".7

3

Ám, midőn a szociáldemokrata párt hónapok múltán a munkásvédelmi törvények megvitatása végett rendezendő tömeggyűléséhez a Városháza egyik termének az átengedéséért folyamodik, mivel a tanács „nyilvános teret a jövőben gyűlés megtartására engedélyezni nem fog", újra visszautasító a válasz.7

4 Nemcsak nagygyűlések, hanem sztrájkmozgalmak, pontosabban az ún. sztrájktanyák, ahonnan a mozgalmat szervezik-irányítják, szintén főleg vendéglőkben és parkokban rendezkedtek be. A jelentős 1906-os budapesti villamosvasutas-sztrájk sztrájktanyáját a városligeti Zöld Vadász vendéglő kerthelyiségében ütik fel.7

5

Vagy: 1902-ben a budapesti hentes segédek a május elsejével elindítani kívánt sztrájkjukhoz (sztrájktanya céljaira) a Népliget egy részének átengedését kérelmezték — siker nélkül.7

6

És a példák tovább szaporíthatók. A századfordulót követően változást hozott, hogy egyes tőkések vagy társadalmi egyesületek, így a szakszervezetek is, esetleg a munkáspárt munkáskaszinók, munkásotthonok alapításába és építésébe fogtak. Az első munkáskaszinók még az 1890-es évek második felében létesültek a külvárosokban. A századelőn újabbakkal bővült a sor, egyebek között társadalmi egyesületek (Magyar Iskolaegyesület) és a szakszervezetek jóvoltából.7

7

Ezek a kaszinók, otthonok azután mindinkább vonzották a legális politikai és érdekvédelmi szervezkedést, egyidejűleg adva otthont a munkásság kulturális, szórakozási időtöltésének. Valódi tömegrendezvények befogadására azonban ezek az intézmények alkalmatlanok voltak, melyek idővel többnyire a Tattersall fedett csarnokába kerültek át. Csupán 1910-1913 között a szocialista párt tíz alkalommal kérvényezte a Tattersall nyilvános tömeggyúlés céljaira való hatósági átengedését, s nyolc esetben engedélyt is kapott rá.78

(A húszas években már több akadályba ütközött az ilyen irányú kérelem teljesítése.)7

9 A köztér, benne főként az utca birtoklásáért, rendjének a meghatározásáért folyó harc a politikai-érdekvédelmi célok által motivált akciók során vált igazán manifesztté, terebélyesedett nyílt konfliktussá. Az utca, mint politikai jelentést hordozó köztér a barikád és a tüntetés paradigmáival jellemezhető legtalálóbban. Foglaljuk össze röviden ennek lényegét. A barikád, ez a jellegzetesen 19. századi és leginkább Párizshoz köthető jelenség szemléletesen osztja ketté a nagyváros fizikai terét ostromolókra (többnyire reguláris haderő) és ostromlottakra (a külváros népé-