Századok – 1994

Történeti irodalom - A Csongrád Megyei Levéltár Évkönyvei. Tanulmányok Csongrád megye történetéből XI–XX. (Ism.: Dóka Klára) V/1053

TÖRTÉNETI IRODALOM 1053 franciák maguk is ebbe a nemzetközi szocialista-szakszervezeti háború- és imperialistaellenes mozgalomba. Rosmer könyvének első kötete annak idején, első 1936-os megjelenésekor már élénk visszhangot keltett, egyike lett a téma legjobb forrásainak — de azóta e kötet már jócskán unikum-számba megy, megszerzése több mint nehézzé vált. A szerző, az 1877-ben született Alfred Rosmer a CGT 1909-től kéthetente megjelenő folyóirata (La Vie Ouvrière) egyik legszorgalmasabb szerzője, a belső szerkesztőség tagja, valóságos motorja és a nemzetközi rovat gondozója volt, annál is inkább, mert az Egyesült Államokban született Alfred Griot (ez volt Rosmer igazi neve) kitűnően tudott angolul. Minthogy igen gyenge fizikumú értelmiségi volt, még segédszolgálatra is csak ritkán hívták be — és így 1914 után ő vált e csoport mindenese: írója, szerkesztője, dokumentumgyűjtője — és utána történetírója. Miként a jelen fakszimile kiadás francia előszóírója, Colette Chambelland hangsúlyozza: Rosmer végül is nem memoárt, hanem a mozgalom történetét írta meg — és még saját szerepéről is alig-alig, igazán leértékelóleg emlékezett meg. Eredeti tervei szerint azonnal folytatta volna a II. kötet, a folytatás sajtó alá rendezésével, ám megint közbeszólt az élet. Ahogy Rosmer a háború alatt még közel került Trockijhoz, és az 1920-as évek elején a III. Internacionálé és az FKP egyik mihtáns nagyja volt — 1924-ben már szakított a kommunista párttal és kisebb baloldali, szindikalista, trockista csoportok támogatójaként volt ideje e nagylélegzetű munka megírására, tényleg fontosnak vélte a folytatás megírását is. Am ezt a világháború kirobbanásáig nem tudta befejezni — és Rosmer 1939-ben előbb Mexikóba (Trockijhoz) emigrált, majd az Egyesült Államokban élte át a háborút. Mikor 1945-ben hazatért — házában egész könyvtárát, dokumentumgyűjteményét a németek felégették (francia „honfitársai" besúgása nyomán). így a II. kötet megírása sokáig váratolt magára, mire a megfelelő dokumentációt újra összegyűjtötte, kiadót talált — s ezt a kötetet is 1959-ben megjelentethette — amelyben csak 1917 februárjáig jutott el. 1953-ban látott munkához a III. kötet megírásához — amit már nem tudott befejezni. A jelen újrakiadás gazdája, az előszó szerzője Colette Cambelland a párizsi Musée Social könyvtárának igazgatója, több folyóirat szerkesztő bizottságának tagja, a téma egyik legjobb ismerője, aki évekkel ezelőtt kiadta e korszak másik alapvető forrásmunkáját, Pierre Monatte és az antimilitarista szakszervezeti lázadók levelezését. Colette Chambelland apja ennek a kömek maga is ismert szereplője, aktív vezetője és publicistája volt. A tradíció így folytatódott. A mostani 1993 februári előszavában Rosmerről szólva, Rosmer kései alapállását meghatározva szinte a mi Károlyi Mihályunk memoárjának hitvalló szavai juthatnak eszünkbe „a Hit illúziók nélkül". Colette Chambelland is azt húzta alá, hogy Rosmert „az internacionalizmus összeomlása és ami még rosszabb, a kommunizmus elfajulása mélyen elkeserítette, de sohasem veszítette el hitét". Az előszó, a kiadás és Rosmer munkája maga is arról tanúskodik, hogy ezek a gondolatok, ez a fajta magatartás Párizsban is tovább él. S агт61, hogy Párizsban ilyen újrakiadásra is sok kerülhet - pedig a kiadói, piaci válság ott is élő jelenség. Jemnitz János A CSONGRÁD MEGYEI LEVÉLTÁR ÉVKÖNYVEI Tanulmányok Csongrád megye történetéből XI-XX. Szerk.: Blazovich László. Szeged, 1987-1993. Az elmúlt időszak gazdasági és politikai változásai nagymértékben éreztették hatásukat a kulturális élet területén is, és ez nem volt másként a viszonylag körülhatárolt teendőket végző levéltárak esetében sem. Ismeretes, hogy az 1969-ben a tanácsok, majd 1990-től az önkormányzatok felügyelete alá került megyei levéltárak munkatársai már két évtizede intenzív tudományos munkát folytatnak, melynek során számottevő eredményeket értek el, elsősorban a helytörténetírás vonatkozásában. A legjellegzetesebb levéltán kiadványok a többé-kevésbé rendszeresen megjelenő évkönyvek. Ezek elsősorban a levéltárak munkatársainak eredményeit mutatják be, de helyt adnak az illető megyében vagy a fővárosban készült egyéb tanulmányoknak is. Az évkönyvek első kötetei a legtöbb levéltárban már az 1970-es években megjelentek. A Somogy Megyei Levéltár e sorozatának 24., a Hajdú-Bihar megyei 20., a Fejér megyei 22. köteténél tart, a levéltár és egyéb közgyűjtemények kiadásában megjelenő Zalai Gyűjteményből pedig már 33 kötet készült el. A közelmúltban hagyta el a nyomdát a Csongrád Megyei Levéltár „Tanulmányainak" 20. kötete is. E sorozat egyes darabjai 1976 óta folyamatosan jelennek meg, az egységes szerkesztési elvek az 1980-as