Századok – 1993

Folyóiratszemle - O’Brian; Thomas F.: Forradalmi küldetés: amerikai vállalkozások Kubában V–VI/872

FOLYÓIRATSZEMLE 873 jából. A munkások spontán és szervezett ellenlépéseire válaszul különböző reformprogramokat javasoltak a vállalkozók védelmére: jóléti juttatásokat, a szervezett munkásság elismerését, ösztönzőket és közös ellenőrzést a munkahelyeken, míg az otthonokban a munkaetikát hirdették és küzdöttek az olyan káros „szenvedélyek" ellen, mint az alkoholfogyasztás és a radikális eszmék. A „fehérgallérosok" szervezési forradalmat hajtottak végre: átformálták a vezetést és új marketing-módszereket vezettek be. Az amerikai nagyvállalati kultúra még mindig az egyéni szabadságot és a korlátlan lehetőségeket hirdette, s egyben a közösségi kapcsolatrendszert lazította az egyéni ambíció és a fogyasztói társadalom kialakulásának biztosításával. Az észak-amerikai változások mély hatást gyakoroltak a latin-amerikai országokra és itt az új életforma terjesztői elsősorban a nagyvállalatok lettek. A General Electric-et 1892-ben alapították a Thomson-Houston és az Edison General Electric összeolvasztásával; ugyanebben az évben a GE és legfőbb vetélytársa, a Westinghouse szabadalom-csere megállapodást kötött: a tudományos ismeretek monopóliuma nagyban segítette később a GE-t tengerentúli terjeszkedésében. 1919-ben a vállalat négy kontinensen működött és számos vállalkozásban szerzett kisebb-nagyobb érdekeltséget Az 1920-as években a GE kereskedelempolitikáját az jellemezte, hogy minden jelentősebb villamossággal foglalkozó cégbe behatolt a piac hatékonyabb ellenőrzése érdekében. A vállalat a tulajdonában lévő Electric Bond, and Share Company-n keresztül hatolt be a latinamerikai energiaiparba; majd 1923-ban életre hívta az American and Foreign Power Corp-l (AFP) az előbbi cég külföldi érdekeltségeinek ellenőrzésére. A GE legfontosabb pénzügyi támasza, a National City Bank korábbi elnöke, Frank A. Vanderlip Latin-Amerikában látta a legelőnyösebb területet az amerikai külföldi befektetések számára, míg Kubát olyan országnak tekintette, mely példája lehetne annak, miként reformálhat meg egy „elmaradott" országot az Egyesült Államok ipari kultúrája. A kubaiaknak nem a villamosipari óriáscég jelentette az első amerikai nagyvállalatot a szigetországban. Főként a keleti tartományok munkásai érezték meg az amerikai cukorvállalatok behatolását: gyenge és gyorsan összeomló sztrájkokkal próbálkoztak tiltakozni — nem sok eredménnyel. A megmozdulások nemcsak az idegen vállalatok, de az idegen munkaerő ellen is szóltak: az észak-amerikai cukorvállalatok először 1912-ben kaptak engedélyt a kubai kormánytól Haitiból származó és jamaikai munkások alkalmazására. A cukoriparon kívül még a bányászat és a közlekedés vonzotta elsősorban az amerikai befektetőket: az 1920-as évek első felében körülbelül egy milliárd dollárt ruháztak be ezekbe az ágazatokba. A számos esetben újszerű szaktudást igénylő munkaköröket jórészt észak-amerikaiak töltötték be: a kubai kétkezi munkásokat és az ottani értelmiség egy részét így összekötötte az idegenellenesség. Ezt az érzést szította még a vállalati vezetés által bevezetett szigorúbb ellenőrzés és az automatizálás, mely munkahelyeket vett el a kevésbé szakképzett kubaiaktól. Időközben az AFP megvásárolta a Compania Cubana de Electricidadot, melynek elnökhelyettese, a korábbi tulajdonos, Gerardo Machado tábornok volt. Machado félmillió dollárt kapott az AFP-től 1924-es elnökválasztási kampányára — és meg is választották. Az új elnök cserében támogatta a külföldi beruházásokat és különösen szoros kapcsolatot ápolt az AFP-vel. így megakadályozta, hogy bármilyen intézkedést tehessen a törvényhozás az elektromos vállalat által megállapított magas díjak csökkentésére. Az 1930-as évek elejére Kuba nemzeti kormánya és a helyi kormányzatok, valamint egyének összesen 8,7 millió dolláros tartozást halmoztak fel az AFP-vel szemben. Az egyre szaporodó bojkottok és egyéb ellenállási formákra válaszul a vállalat 23 város áramszolgáltatását szüntette be 1932 júliusában. A döntés olaj volt a tűzre. Kuba fő termékének, a cukornak az ára a felére esett vissza 1924 és 1928 között; Machado észak-amerikai bankoktól felvett kölcsönökkel és az ezekből finanszírozott nagyszabású közmunkákkal próbálta lecsillapítani a kedélyeket. Az 1930-as évek elején azonban a bankok nem voltak már hajlandók újabb kölcsönöket folyósítani, legfeljebb a meglévő adósságok rövidtávú átütemezését fogadták el. A súlyos gazdasági helyzet általános sztrájkba torkollott 1933 augusztusának elején, mely megbuktatta Machado diktatúráját. Szeptember 3-án a Fulgencio Batista vezetésével fellázadt tisztek Ramón Grau San Martint ültették az elnöki székbe, akinek egyik első intézkedése a villanydíjak 45%-os csökkentése volt. 1934 elején a munkások számos helyen átvették az üzemek irányítását, miután még 1933 szeptemberében a kétkezi munkások és a „fehérgalléros" alkalmazottak egyesítették szakszervezeteiket. 1934. január 14-én a Grau-kormányzat átvette az AFP-t és elbocsátotta annak vezetőit. Ekkor azonban a National City és a Chase National Bank pénzügyi bojkott alá helyezte a kubaiak által irányított GE leányvállalatot, míg a GE és a Westinghouse ipari bojkott alá vette az AFP-t. A helyiek három hétig vezették a vállalatot és úgy tűnt: a nemzeti forradalom győz a munkahelyeken. (A Bethlehem Steel és az ГГТ telepein „szovjetek" és „vörös őrségek" alakultak.) Ekkor azonban az új amerikai követ, Sumner Welles nyomására Batista Carlos Mendietával váltotta fel Graut, s az új elnök február 3-án ismét az AFP ellenőrzése alá helyezte a vállalatot. Az ezt követő sztrájkokat Mendieta letörte és az 1933 előtti állapotok hamar helyreálltak Kuba