Századok – 1993
Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781
842 DOKUMENTUMOK 842 POLITIKAI BÉKETERVEZET FOGALMAZVÁNYA « (Megtárgyalta a Békeelőkészítő Albizottság VI. ülése 1946. június 24-én.) A magyar kormány szükségesnek tartja, hogy a rövidesen összeülő békekonferencián résztvevő államok kormányai előtt feltárja Magyarországnak a békerendezéssel kapcsolatos problémáit. A magyar kormány átérzi annak jelentőségét, hogy most, amikor Európa hosszú időre új képet kap, mily értelemben fog dönteni a békekonferencia a magyarság legégetőbb sorskérdéseiről. Éppen ezért az a kívánsága, hogy e kérdések eldöntése előtt a magyar álláspont is meghallgatást nyerjen. A békekonferenciának az a hivatása, hogy igazi békét teremtsen, márpedig igazi békét csak a megnyugvás hozhat. A megnyugvás viszont előfeltétele nemcsak a Duna-medence népei tartósan békés együttélésének, hanem egész Európa politikai, erkölcsi és gazdasági újjáépítésének is. Egy ily rendezés létrejöttéhez kíván a magyar kormány a maga részéről hozzájárulni akkor, amikor e memorandumban bizonyos alapvető szempontokra kívánja felhívni a figyelmet, amelyeket meggyőződése szerint egy sikeres rendezés nem hagyhat figyelmen kívül. E memorandum kiegészítésére szolgálnak azoknak a jegyzékeknek ide mellékelt másolatai, amelyeket a magyar kormány a Magyarországgal kötendő béke kérdésében elsősorban érdekelt Nagyhatalmak budapesti képviselőihez intézett és amely jegyzékek egyes fontos kérdések közelebbi megvilágítására alkalmasak. * Nem felesleges emlékezetbe idézni, hogy a magyar nép történelmében immár a harmadik kísérlet folyik a magyar államélet demokratikus berendezésének megalapozására. Közismert az 1848-49-i szabadságharc és annak tragikus vége, amikor a Kossuth által kikiáltott első magyar köztársaság függetlenségi harcát az osztrák császár és az orosz cár a sötétemlékű Szentszövetség princípiumai nevében fojtották el. Az első világháború után a magyar nép újból kísérletet tett, hogy a második köztársaság keretében megvalósítsa demokratikus életberendezkedését. Ezúttal a szomszédállamok mohó térnyerési vágya, majd a hatalmaknak a magyar tanácsköztársaság által követett elvektől való idegenkedése hozta a köztársaság kormányát olyan helyzetbe, amely a demokratikus kísérlet bukásához vezetett, és egy feudálisreakciós rezsimet ültetett az ország nyakára. Az első világháborút lezáró rendezés a szomszédállamoknak juttatott tiszián magyarlakta területeket. A juttatás stratégiai és ezzel részben összefüggő közlekedési konsziderációk alapján történt. Egy következő világháború tanulságai kellettek annak bebizonyítására, hogy a stratégiai határok értéktelenek, illetve, hogy új vasútvonalak építésének terhe eltörpül egy újabb háború szörnyű áldozatai mellett.
