Századok – 1993

Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781

836 DOKUMENTUMOK 836 megszálló létszám radikális csökkentésére. E csökkentés mérvét csak azzal kívánjuk jellemezni, hogy a stabilizációs költségvetésben, amelyre alább még kissé részletesebben kitérünk, 30 millió 1938-as pengőt véltünk e célra beállíthatni. A két szám közötti nagymértékű eltérés nemcsak a létszámcsökkentésből, hanem abból az eddigiek alapján itt is indokolt feltételezésből fakad, hogy a Szovjetunió kormánya a megszálló hadsereg költségeinek bizonyos tényezőit továbbra is és talán az eddiginél fokozottabb mértékben maga fogja viselni. Éppen ezért itt is megismételjük azt, amit a jóvátételnél már mondottuk volt, hogy e téren a békeszerződéssel kapcsolatban semmiféle kívánságot nem terjesztünk elő, reméljük, hogy ez irányú terheink a kontemplált keretek között maradnak és reméljük, hogy demokratikus berendezkedésünk és őszinte békekészségünk honorálása gyanánt vagy a békeszerződést közvetlenül követőleg, vagy egy ettől számított nem túl távoli időpontban az időközben lecsökkentett megszállás politikai szüksége is elesik és így e kérdés gazdasági vonatkozása a magyar gazdasági életet többé nem érinti. Ugyanez vonatkozik a Szövetséges Ellenőrző Bizottság költségeire is, amelyek jelenleg és a jelen konstrukcióban aligha csökkenthetően évi 15-20 millió pengőt tesznek ki. Ugyané terhek csoportjába tartozik a fegyverszüneti egyezmény 12.§-ának (2) bekezdése alapján az a kártérítési kötelezettség, amellyel Magyarország a többi szövetséges államnak és azok polgárainak tartozik. Az egyezmény 13.§-ában Magyarország arra kötelezte magát, hogy az Egyesült Nemzetek és azok polgárainak összes törvényes jogait és érdekeit illetően magyar területen a háború előtti helyzetet állítja vissza és teljes épségben visszaszolgáltatja e polgárok és nemzetek tulajdonát. E kötelezettségek alapján Magyarország még nem teljesített fizetéseket. Egyelőre nem is tudjuk, hogy az említett §-ok alapján támasztható követelések összege mekkora. A külföldi tartozások között a külföldi valutára szóló tartozások összege az 1945 szeptemberben történt összeírás szerint 1964 millió aranypengőt (578 millió dollárt) tett ki, a pengőre szólók pedig 889 millió pengőt. Ha így számbavesszük nemzetközi kötelezettségeinket, meg kell állapítani, hogy van egy jóvátételi kötelezettség, amelyet, bár egyelőre csak töredékesen, de teljesítünk, van egy megszállási költség, amelynek redukcióját reméljük, van a Szövetséges Ellenőrző Bizottság eltartásának egy számottevő terhe, van egy merőben ismeretlen tényező, a külföldi államokkal és állampolgárokkal szemben fennálló restitúciós kötelezettség végül van a régebbi adósságok jelenleg szünetelő kamat- és tőkeszolgálata. Ezekkel a terhekkel szemben áll Magyarország adott és remélhető teljesítőképessége. E teljesítőképesség alapja Magyarország nemzeti jövedelme. A nemzeti jövedelem az 1938-39. költségvetési évben a különféle jövedelemszámítási módszerek egybehangolásának eredményeként 5200 millió pengőt tett ki. Az 1945-46. már lejárt költségvetési év ugyané számítások szerint kb. 2300-2600 millió közötti eredményt mutat. Az előttünk álló 1946-47. költségvetési évben némi, nem egészen indokolatlan és részben a termés kedvező eredményére, részben az ipari termelés növekvő kapacitására alapított optimizmusú nemzeti jövedelem számítás mintegy 3000 milliót eredményez. Vannak ennél optimistább becslések is,