Századok – 1993
Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781
820 DOKUMENTUMOK 820 A másik kérdés a sorrend megfordítása csehszlovák viszonylatban. A vita folyamán kialakult az az álláspont, hogy a csehekkel és a románokkal szembeni igényeket külön-külön kell kezelni. Kéri, az átdolgozáskor ezt is vegye tekintetbe a külügyminisztérium. A kérdés most az, hogyan történjék meg ez a disztingválás, ügy-e, hogy a sorrendet megfordítjuk, vagy pedig a gazdasági jegyzékben foglalt álláspont szerint, a vagylagosság mellett tartsunk ki. Az érveket pro és contra hallottuk. Saláta azt a megoldást ajánlotta, hogy a csehszlovák kérdésben tartsuk fenn a vagylagosságot, de az eddigi sorrend megfordítása mellett. Saláta Kálmán-. A sorrend megfordítása azért vált szükségessé, mert a kormány eddigi álláspontja már túlhaladott, minthogy nincs komoly remény arra, hogy Csehszlovákia a kisebbségeknek megfelelő jogokat biztosítana. Ezért kell a vagylagosságon belül első helyre a területi igényt tenni. Elnök: Tehát fenntartandó a vagylagosság, a sorrend megfordításával. Ez esetben adva van a román és a csehszlovák igények közötti különbségtétel és a sorrend kérdése is. Az ügy sürgősségére való tekintettel kéri, hogy az átdolgozás néhány napon belül történjék meg, kéri továbbá, hogy a bizottság tagjai tegyenek még észrevételeket a nem érintett részletekre nézve, hogy az átdolgozás folyamán ezek is figyelembevétessenek. Sulyok Dezső szembeszáll Buchinger állításával, amely szerint ő illuzionista volna. Kérdi, vajon ő-e az illuzionista, aki már februárban követelte azt, amit a kormány most követel, vagy pedig a miniszterelnök, aki Székesfehérvárott nagygyűlésen jelentette be, hogy Erdélyből 22 000 négyzetkilométert visszakapunk és hogy olyan rendezést sikerült elérnünk, amely szerint annyi magyar marad román impérium alatt, mint amennyi román magyar impérium alá kerül — s mindezt 3 nappal a szomorú párizsi döntés előtt mondotta.30 Emlékeztet a miniszterelnök pünkösdi budai beszédére, amikor az elcsatolt területeken élő magyarság legnagyobb részének visszatéréséről beszélt, s másnap a lapok ezt cáfolták, felemlítve, hogy a miniszterelnök csak a magyarság egy részéről tett említést. Kérdi, vajon ő illuzionista-e vagy a miniszterelnök? Kéthly Anna: Sok szó esett arról, hogy nálunk nem volt olyan fokú ellenállás, mint Jugoszláviában és Szlovákiában. Elsősorban mi semmi esetre sem tudtunk volna annyit tenni, mint Tito, mert mások voltak a földrajzi viszonyaink. Egyszer azonban szóvá kell már tenni azt a nem fegyveres ellenállást, hanem ipari szabotázst, amelyet gyáraink végeztek. Elsősorban a dunai repülőgépgyár munkásságára gondol. Nem tudja, miért nem esik sohasem szó erről a nagy jelentőségű szabotázsról, amely 1940 és 1943 között, tehát a német hadsereg ütőképességének korszakában, komoly károkat okozott a német haditermelésnek. Fegyveres ellenállással mi nagyon sokat nem tudtunk volna elérni. Csak megtorló intézkedéseket vont volna maga után. Ez az ipari szabotázs azonban lényeges kieséssel járt Hitlerék háborús erőfeszítéseire. Hivatkozni kellene tehát elsősorban erre a repülőgépgyárra és általában a német hadfelszerelés részére dolgozó gyárak munkásságának eredményes szabotálására. Bölöni György csatlakozik Kéthly véleményéhez. Azt látja, hogy a békejegyzékekben nincs szó a magyar munkásságról és annak háborúellenes beállítottságáról,
