Századok – 1993
Közlemények - Somogyi Éva: A közös kormány 1867–1907 I/70
A KÖZÖS KORMÁNY 1867-1907 79 osztályba kerülnek. (Az I. fizetési osztályba csak a külügyminiszter, a II.-ba más miniszterek tartoznak.) Ez olyan magas rang, amelyet más minisztériumokban nagyon ritkán, nem hivatali beosztáshoz kapcsolódóan, hanem személyre szólóan lehetett elérni.5 8 A két országgal kapcsolatot tartó külügyminisztériumi osztályfőnöknek lenni tehát különleges rang volt. 1877-ben a császár a külügyminisztérium két politikai osztályfőnöke mellé egy harmadikat nevez ki, aki egyenrangú a két első osztályfőnökkel, hozzájuk hasonlóan a III. fizetési osztályba tartozik. A nemzetközi kereskedelmi szerződések, a vám, a hajózási ügyek tartoznak a hatáskörébe. „És különösen azok az ügyek... amelyek a két birodalomfél között fennálló vám és kereskedelmi szövetséget érintik... és amelyeket a vám és kereskedelmi konferenciákon kell megtárgyalni."59 Nyilvánvaló, hogy ennek az új osztálynak a szervezése abból a felismerésből eredt, hogy a külkapcsolatokban megnőtt a kereskedelmi és általában a gazdasági kapcsolatok jelentősége. A „tiszta" politika és a kereskedelempolitika merev elválasztásának felszámolása a diplomácia modernizálását jelentette. A kereskedelempolitikai szekció szervezése emellett erősítette az elnöki osztálynak, mint hatóságnak a szerepét; egy fontos és egyre növekvő jelentőségű területen a birodalom, a birodalmi közösség létét juttatta kifejezésre. Andrássy csendben, nem zavartatva magát a mindig folyó teoretikus közjogi vitáktól az osztrák-magyar kormány létéről vagy nem létéről, egy új közös intézményt hozott létre.6 0 Freiherr v. Schwegel lett az újonnan szervezett szekció főnöke, beosztottja pedig két magyar Beust kancelláriájából Vavrik és Konradsheim.61 Schwegel nemcsak funkciójában, hanem személyében is a birodalmi egységet erősítette: dualizmus ellenes volt, szenvedett a delegációk gáncsoskodásától. Ha politikai szerephez jutott, a központi hatalmat igyekezett erősíteni. Erre a kereskedelempolitika kiváló lehetőséget nyújtott, annál is inkább, mert ezt a területet Andrássy átengedte neki, mert ahhoz nem értett és nem is érdekelte. Többen írtak arról, hogy a Ballhausplatz bürokráciája privilégizált réteg volt, sajátos légkörben kellemes életet élt. Napi 4-5 órát töltött hivatalában. Mindez nyilván igaz, de kétségtelen, hogy hivatalnoknak lenni életforma, a szolgálatnak a tisztviselő és családja is alárendelte mindennapjait. Rengeteg december 25-éről vagy 26-áról datált aktával találkozunk, s csak a századvégen rendeli el Goluchowski a karácsonyi és újévi munkaszünetet.62 Arról azonban, hogy hogyan intézték a napi ügyeket, hogy mi volt a minisztériumban dolgozó szakértelmiség feladata (nem hatásköre), tényleges szerepe és befolyása, alig tudunk valamit.6 3 Az elnöki titkárságon6 4 Andrássyt egy személyes stáb vette körül, tisztviselők, akik a gróf mellett ellátták a napi teendőket - mégpedig nemcsak a Ballhausplatz kijelölt irodáiban, hanem ott, ahol Andrássy éppen tartózkodott. Dóczy Lajos, Péchy Imre, Gömöry Antal voltak e titkárság munkatársai.65 Közülük nyilván Dóczy a legérdekesebb figura. Minthogy nem csupán hivatalnok volt, személyével kapcsolatban nem vagyunk pusztán a külügyminisztérium aktáira utalva, amelyek kitüntetésekről és előléptetésekről szólnak. Fennmaradt Dóczy jónéhány személyes levele,6 6 amelyekből egy sajátos alkatú írót, hivatalnokot és főként egy érzékeny és roppant sebezhető embert ismerhetünk meg, akinek életében meghatározó Sopron és a „zsidó poétikus gyermekkor".6 7 1845-ben polgárcsaládban született, valószínűleg nem túl módos szülőktől. Bécsi egyetemi évei alatt házitanítóskodott, aztán a Neue Freie Presse-nél dolgozott,
