Századok – 1993
Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781
DOKUMENTUMOK 801 gazdasági jegyzékbe azt vesszük bele, hogy „ez ugyan eltér az eddigi álláspontunktól, de adjatok hozzá még egy kis sót is". Megjegyzi, hogy a kormány nem tenné helyesen, ha a határokra való igények tekintetében gazdasági szükségletekre apellálna. Nekünk csak a magyar demokrácia érdekeivel és az etnikai szempontokkal szabad területi követeléseinket indokolnunk. Veszedelmes lejtőre jutunk, ha egymást kezdjük el túllicitálni, s ha holnap akad valaki, aki a petrozsényi és zsilvölgyi szenet s más esetleg holnapután az Urálban levő platinát fogja követelni. Arról van itt szó, vajon túlmenjünk-e eddigi szerény követeléseinken. Véleménye szerint semmi esetre sem, mert ez csak nehezítené és illuzórikussá tenné ezeknek a szerényebb követeléseknek a kilátásait is. Mindezek egybevetése alapján az I. fejezetet még a tárgyalás alapjául sem fogadhatja el. A külföldi kötelezettségeket tárgyaló II. fejezetben szembetúnőek azok az eltérések, amelyek egyfelől a jegyzéktervezetben, másfelől a kormány szanálási tervezetének becslése szerint a nemzeti jövedelem a háború előtti 5200 millióhoz képest most 3500-ra tehető. Az albizottság előtt fekvő tervezet szerint 2500-2600 millió békepengőre.1 7 A Vörös Hadsereg ellátása a kormány szanálási tervének indokolása szerint 30, a jegyzéktervezet szerint 250 millióra becsülhető.1 8 Egyéb lényeges eltérések is vannak, főleg a jóvátételi vonalon. Elismeri, helyes bizonyos mértékig, ha nehezebb színben tüntetjük fel helyzetünket a nagyhatalmak felé, de bizonyos határokon túl mégsem szabad menni. Joggal fel kell vetni a kérdést, hogy egyszerű gazdasági tévedésről, vagy pedig egészen másvalamiről, a magyar kormányétól eltérő külön vonal érvényesítéséről van-e szó. A fődelegátus szakértelmére tekintettel valószínűnek tartja, hogy itt nem tévedésről van szó. Felemlíti a jóvátételi dollár kérdését. Kárász szerint a jóvátételi dollár jelenleg 12 békepengőben van számítva. A rendelkezésre álló rövid idő ellenére is sikerült információt szereznie a Jóvátételi Hivatalról, mely szerint a dollárt 7,35 pengőben számítják.1 9 Hogyan lehet az albizottság elé hozni olyan tervezetet, amely ilyen lényeges kérdésben nem veszi tekintetbe azt, amit a magyar kormány hivatalos szerve állapított meg? Megengedhetetlennek tartja és mély bizalmatlansággal fogadja az idevonatkozó becsléseit a tervezetnek. A szóban forgó II. fejezet alapgondolata: menjünk a jóvátételi kérdéssel a békekonferencia elé, szóval apelláljunk a Szovjetunióval szemben a többi hatalmakhoz. Ne tekintsük ezt olyannak, mint amelyet Magyarország és a Szovjetunió egymás között barátságosan el tud intézni, hanem — magyarán mondva — apelláljunk Angliára és Amerikára. A másik itt felmerült szempont, hogy teremtsünk junktimot a háborús jóvátétel és a háború előtti tartozások között és kérjük a kiküldendő gazdasági szakértő bizottságot, amelyet a nagyhatalmak delegálnának, hogy a kettőt egybevéve állapítsák meg Magyarország fizetőképességét. Politikailag helytelennek és lehetetlennek tartja ezt a tervet és kétségbe vonja, hogy erre vonatkozhatnék a külügyminiszter jóváhagyása. Nagyon helytelen, ha mindent a Szovjetunió és az angolszász nagyhatalmak közötti ellentétekre akarunk alapítani. Erre az útra ne lépjünk rá, mert ez lehet
