Századok – 1993
Közlemények - Somogyi Éva: A közös kormány 1867–1907 I/70
A KÖZÖS KORMÁNY 1867-1907 77 támasz nélkül ki van szolgáltatva a magyaroknak, függ tőlük. A magyar miniszterelnök az 1867. évi XII. te. 8.-ra hivatkozhat, amelynek nincsen osztrák megfelelője, hogy legális igényt tarthat a külpolitika befolyásolására, holott a felelősséget a külpolitikáért egyedül neki kell viselne.4 5 Ferenc József feláldozta a közjogi béke oltárán Kálnokyt, hogy azután a közös minisztertanácson a jövőre vonatkozóan nagyon határozottan utasítsa el a magyarok önállóskodási ambícióit. A minisztertanácson Goluchowski előterjeszti álláspontját: „Az eddigi gyakorlatnak megfelelően a külpolitikáról és olyan ügyekről, amelyek idegen hatalmakhoz való viszonyunkat érintik sem egyik, sem másik kormány nem tehet olyan nyilatkozatot, amelynek szövegében előzetesen írásban a közös miniszterrel nem állapodott meg." A minisztertanács határozott, programadó voltában, elvi állásfoglalásában, egész hangvételében eltért a szokásostól.4 6 És példanélküli, hogy az uralkodó szinte végigbeszélte a tanácskozást: kioktatta és megdorgálta a magyar miniszterelnököt. Egyedülálló volt ez a minisztertanács. De nem egy új közös kormány új stílusát tükrözte, hanem egy pillanatot, amelyben a császár és minisztere úgy érezte, vissza kell utasítania, hogy a magyar kormány alkotmányos befolyását a külpolitika vezetésére erőteljesebben juttassa kifejezésre, mint ahogyan azt elődei tették.4 7 Hasonló hang a Goluchowski vezette tanácskozásokat a következő években nem jellemezte. Érdekes módon Aehrenthal sem tett kísérletet arra, hogy új típusú kormányzási ambícióit a miniszteri tanácskozásokon valami módon kifejezésre juttassa. 1907 januárjában tartotta az első közös minisztertanácsot, kereskedelmi szerződésekről, s mint az ilyen minisztertanácsokon rendesen, a közös miniszterek meg sem jelentek, csak az országos kormányok vettek részt a konferencián.48 Bizonyos, hogy az idézett példák a minisztertanácsi ülések sajátosságára is rávilágítanak, szűkre szabott hatáskörükre, de arra is, hogy az új külügyminiszter kinevezése nem jelentette azt, hogy új „közös kormány" alakult volna új programmal,vagy akár azzal a nyilatkozattal, hogy az előző kormány politikáját kívánja töretlenül folytatni. A külügyminiszter-váltás nem jelentette a „kormány" átalakítását. 1871-ben Beusttal együtt ugyan Lónyayt is felmentette a császár, mert egyidóben két magyar nem tölthetett be közös miniszteri tisztet.4 9 A hadügyminisztert nem érintette a külügyminiszter váltás. Amikor 1879-ban Andrássy megbukik, hamarosan követi őt Hofmann is, hogy magyarnak adja át helyét (Szlávynak, majd Kállaynak). A hadügyminiszter azonban hivatalában marad. 1881-ben az elhunyt Haymerle helyett Kálnoky lesz a közös minisztertanács elnöke, s az ambiciózus politikus, aki az összmonarchia valódi miniszterelnöke, birodalmi kancellár szeretett volna lenni, nem hozott új közös minisztereket. 1895-ben Kálnokyt megbuktatják a magyarok, a többi közös miniszter állását a közjogi vihar nem ingatta meg. 1906-ban Goluchowskival együtt mennie kell a közös hadügyminiszternek is. A dualizmus válsága, egy nagy belpolitikai változás részeként átalakul a közös kormány: Ferenc József régi gárdája kihull, új emberek kerülnek a politika élére. De nem Aehrenthal hozza a maga embereit; a három közös miniszter politikai értelemben nem alkot közösséget.50
