Századok – 1993

Dokumentumok - Stark Tamás: Út a békeszerződéshez V–VI/781

786 DOKUMENTUMOK 786 Sulyok Dezső megállapítja, hogy a békeelőkészítés terén lényegesen több történt, mint amiről a képviselőknek eddig tudomásuk lehetett. Lényegében azonban a békeelőkészítéssel elkéstünk és a tárgyaló asztalnál nem sok keresnivalónk van. Befejezett tények előtt állunk, amelyeken változtatni alig van módunkban. Arra az esetre nézve azonban, ha a változtatás lehetősége még fennállana, megfontolás és megvitatás céljából beterjeszti a jelen jegyzőkönyvhöz II. alatt csatolt kétrendbeli előterjesztését.3 Megemlíti, hogy második javaslatát azért terjeszti elő, hogy abban az esetben is, ha területi igényeinkkel elkéstünk volna, lehetőség kínálkozzék jóvátételi kötelezettségeink teljesítése terén enyhítések elérésére, melyek lényegében befolyásolhatnák talpra állásunknak és az ország újjáépítésének menetét. Kéri az albizottságot, hogy a két javaslatot sokszorosíttassa és osztassa szét tagjai között; egyben javasolja, hogy a legközelebbi ülés ne holnapra, hanem a szétosztott és szétosztandó iratok áttanulmányozása céljából néhány nappal későbbre tűzessék ki. Gyöngyösi János külügyminiszter: Nem lát éles elvi ellentétet a saját és Sulyok Dezső álláspontja között, csupán azt kénytelen megállapítani, hogy ő jobban alkalmazkodik a realitásokhoz. A gazdasági szempontok felvetését nagy örömmel veszi, egyben azonban bejelentheti, hogy erre már ő is gondolt. Hiszen éppen ezért hívta meg a bizottság ülésére Kárász Artúrt és Faragó Lászlót, akiknek vezetése alatt fog állni a béke előkészítésére létesített gazdasági szerv. Sulyok Dezsőnek arra az állítására, hogy a román határ kérdése már végleg elintéződött, azt válaszolja, hogy nemzetközi megítélés szerint, így elsősorban az Egyesült Államok kormánya részéről bizonyos részvét megnyilvánult Magyarország iránt, azonban az eddigi tárgyalások során a magyar kérdés iránt nem lehetett nagyobb érdeklődést felkelteni. Annyit azonban biztosra lehet venni, hogy a magyar kérdés még tárgyalás alá fog kerülni, de valószínűleg csak a békekonferencián. Ezek keretében természetesen csak kisebb jellegű határkiigazításokról lehet szó és egészen bizonyos, hogy a magyar kormányt is meg fogják hallgatni. Bölöni György felveti a kérdést, hogy mi történt tulajdonképpen Párizsban és milyen volt ott az atmoszféra. Gyöngyösi János külügyminiszter bejelenti, hogy ezzel és a párizsi tárgyaláson történtekkel részletesen a legközelebbi ülésen kíván foglalkozni. Elnök javasolja, hogy az albizottság legközelebbi ülését hétfőn délután 5 órakor tartsa, továbbá, hogy Sulyok Dezső képviselő által előterjesztett két javaslatot sokszorosítva osztassa ki tagjai között. A bizottság az elnök javaslatát elfogadja. Elnök a bizottsági ülésre később érkezett képviselők számára röviden ismerteti a mai tárgyalás anyagát. A külügyminiszter előadása alapján megállapítja, hogy azért állott elő február és április között a jegyzékek sorozatában hiátus, mert a pártok nem tudtak megegyezésre jutni a területi igények kérdésében s a külügyminisztérium békeelőkészítő osztályának vezetője ezért le is akart mondani. Révai József (aki a bizottsági ülésre pár perccel ezelőtt érkezett) kijelenti, meglepetéssel hallja, hogy a kommunista párt megbízottjai a március elején tartott pártközi értekezleten ilyen álláspontot képviseltek volna. A pártnak soha nem volt az az