Századok – 1993

Dokumentumok - Gergely Jenő: A Demokrata Néppárt „igazoló jelentése” a Mindszenty József bíboros hercegprímással keletkezett konfliktusáról V–VI/761

DOKUMENTUMOK 775 ményeképp, de állami függetlenségünk teljességéről még nem beszélhetünk. (12. old.) Nemcsak legyőzött állapotunk, hanem kontinensen belüli földrajzi helyzetünk, viszonylag kicsiny állami területünk és népességünk aránylagosan kisebb ereje is szükségképpen arra utal bennünket, hogy a világbíró nagyhatalmak egymásközötti viszonyába való beleszólástól józanul tartózkodjunk. Ehelyett arra kell törekednünk, hogy az alapvető érdekeinket és nemzeti vágyainkat a világ sorsát intéző nagy szövetségesek harmónikus érdekeibe kapcsoljuk be. Végzetessé válható kalandorpolitika volna bármelyik nagyhatalommal kontroverziákat keresni, vagy felidézni. Nekünk a nagy szövetségesek mindegyikének jóindulatára és bizalmára szükségünk van. (28-29. old.) Az Északamerikai Egyesült Államok és a Brit világbirodalom világpolitikai és kontinentális szerepe már egy emberöltővel ezelőtt is megkövetelte, hogy e nagy népek és köztünk a kölcsönös egyetértés meglegyen. De a háború következményei leggyökeresebben a Szovjetunióval kapcsolatban változtatták meg helyzetünket. A szovjet-magyar viszony alapjait tények határozzák meg. E tények főbbjei a következők: egy bűnös klikk jogos indítóok nélkül Magyarország nevében hadat üzent a Szovjetuniónak; ennek ellenére közvetlenül a Szovjetunió elhatározásaképpen kaptunk fegyverszünetet; a szovjet seregek verték le országunkról a hitleri bilincseket; a Szovjetunió csapatai tartják megszállva országunkat; a közel kétszázmilliós, győztes Szovjetunió a legyőzött, kis Magyarországnak szomszédja lett; a békekonferencián most a Szovjetunió, mint győztes világhatalom hallatja szavát sorsunk meghatározásában. E tényekből a logika erejével következik, hogy országunk külső függetlenségének és belső szabadságának érdekében minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk, hogy a szovjet-magyar viszonyt a kölcsönös egyetértés és a kölcsönös bizalom szilárd alapjára helyezzük. A szovjet-magyar viszonyt olyan reálpolitikai szükségesség határozza meg, amelyet a magyar belpolitika világnézeti és párthullámzásainak érinteniök egyáltalán nem szabad." (28. old.)6

1 A békéről pedig ugyancsak ХП. Pius 1944. évi karácsonyi beszédével teljes elvi konszenzusban, jóllehet a beszéd ismerete nélkül, a következőket vallottuk: „a magyar béke igazságossága pedig eleve feltételezi a dunavölgyi népek egyenrangúságának és egyenjogúságának elismerését. Ebből következik, hogy a hazánk nemzetközi státusát megállapító, nem ideiglenes, hanem állandó jellegű békehatározmányok szempontjából, tehát az állami szuverenitás tartalmára, határainak megállapítására és a nemzetiségi kérdés rendezésére vonatkozó békehatározmányok szempontjából nem lehet különbséget tenni Magyarország kárára Magyarország és a többi dunavölgyi államok között. Minden különbséget tevő békehatározmánynak átmeneti jellegűnek kell maradnia." (30-31. old.) Egyébként a Dunavölgye rendezési elvéül a nemzeti önrendelkezési jogot, illetve a nemzetiségi elvet vallottuk. Mindezekben nagyjából előadtuk azt, aminek meghallgatásához Nagyméltóságod szíves figyelmét óhajtottuk kérni. Zárószóként szabad legyen idefűznünk még a következőket: Egyházunk és Hazánk nehéz körülmények között él — ismeretlen veszedelmeket és lehetőségeket rejtegető jövő küszöbén. A ma csakugyan a jövővel terhes. Úgy látjuk, hogy a keresztény politika Magyarországon megint válaszúton van. Egyszer, a húszas évek elején már rosszul választott, amikor a tömeghangulat csábításának engedve — s nem gondolva arra, hogy a keresztény politika lényegét értő, áldozatát