Századok – 1993
Közlemények - Somogyi Éva: A közös kormány 1867–1907 I/70
A KÖZÖS KORMÁNY 1867-1907 71 ügyeket, melyek a megállapodás szerint közöseknek lesznek tekintendők" közösen kezelni.5 A parlamenteknek felelős országos kormányok alakulása e tervekből kitűnően nem egyszerűen időben kell, hogy megelőzze a közös miniszterek kinevezését. Az országos kormányok fontosságukban is a közös előtt járnak, nekik szánja az országgyűlési tervezet a döntő szerepet a végrehajtó hatalomban. Az osztrák közösügyi törvény a magyarra épült, hiszen az osztrák parlamentnek 1867 nyarán a magyar kiegyezés puszta tudomásulvételének a szerepe jutott. A két törvény szövege között mégis eltérés mutatkozik. A magyar törvény nemcsak azt tiltja, hogy a közös miniszter „egyik, vagy másik rész külön kormányzati ügyeit" vigye, mint az osztrák — vagyis, hogy a közös miniszter egyben országos miniszter is legyen —, hanem azt is, hogy azokra „befolyást gyakoroljon".6 Ennél még fontosabb a különbség a közös miniszterek parlamenti felelősségének vonatkozásában. A törvényelőkészítő magyar tárgyalásokat Lónyay és Gorove naplói, Várady Gábor feljegyzései alapján ismerjük, s tudjuk, hogy Deák az esetek többségében kész „szerkezetekkel", végleges formába öntött törvénytervezetekkel érkezett a tárgyalásokra, és hívei legtöbbször érdemi módosítás nélkül fogadták azokat. Mégis megesett, hogy nem „végleges fogalmazást", hanem csak ,.rövid vázlatot" hozott, s a vázlatok, gondolatmenetek, sarkított alapelvek hozzásegítenek a későbbi törvények szándéka és tartalma jobb megértéséhez. Deák 1866 júniusi vázlata szerint: „Legyen felelős minisztériuma mindkét félnek; ezenkívül legyenek miniszterek, kik a közös ügyeket kezelnék; a közös miniszterek ne lehessen a L. (ajtán) túliak miniszterei. Ezek a közös miniszterek készítik elő a közös költségvetés előirányzatát..."7 A közös miniszterek feladata tehát a közös ügyek „kezelésére" szorítkozik, felelős voltuk bizonytalan. „A két országgyűlés válasszon delegációt... A két egyenlő számú delegáció külön ülésezik; a közös minisztérium mindkettőnek előterjesztést tesz; külön tanácskozik, külön határoz többség szerint... a többség határozata a Felséghez jön sanctio végett." Másnap diktálja tollba Csengery Deák végleges szerkezetét: ,A közös ügyek azon részére nézve, mely nem tisztán a kormányzat köréhez tartozik, se teljes birodalmi tanácsot, se bármi néven nevezhető közös, vagy központi parlamentet célszerűnek nem tart, s ezeknek egyikét sem fogadja el..." Ehelyett konstruálja a két országgyűlés két házából kiküldött és oly sokat vitatott delegáció intézményét, amelyet a közös ügyek alkotmányos kezelésének szüksége és a birodalmi parlament elutasításának törekvése hív életre, amely tehát a dualista szisztéma lényegében rejlő ellentmondás áthidalására volt hivatva. A delegáció intézménye kezdettől a rendszer legvitatottabb eleme. 1867 nyarán a közösügyes törvényeket tárgyaló osztrák kormány is a legnehezebben éppen ezt emésztette meg. Az osztrák kormány ülésén 1867. május 3-án Beust miniszterelnök (A Reichsratban képviselt királyságok és országok miniszterelnöke) bejelentette, hogy a magyarok a közös ügyek kezelésével foglalkozó „központi képviseletnek" (Zentralvertretung) nem hajlandók más nevet adni, mint ami tervezetükben szerepelt, azaz az osztrákok általjavasolt „Reichssenat" helyett ragaszkodnak a delegáció elnevezéshez. És ahhoz az álláspontjukhoz is, hogy a közös ügyek tárgyában nem kell közös és egybehangzó törvényeket hozni, hanem a két országgyűlés külön-külön határozza el és terjessze őfelsége elé a maga közösügyes javaslatát.9
