Századok – 1993

Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706

A BRIT KONZERVATÍV PÁRT AZ 1920-AS ÉVEKBEN 729 szervezetei csak laza szerveződések voltak, általában a helyi elitek vezetésével. A párt parlamenti képviselőcsoportjának belső fegyelme szilárd volt, bár politikai szempontból több, jól elkülönülő csoportra oszlott a párt. A megoszlás politikai alapja az volt, hogy melyik csoport honnan, milyen pártokból érkezett a kormánypártba. Hasonlóan a brit konzervatívokhoz, a magyar kormánypárton belül sem voltak jellemzőek a nagyobb belső zendülések, egy kivétellel, amikor 1923-ban a szélső-jobboldali csoport (Gömbös-vezetésével) kilépett a pártból és önálló pártot alapított.8

4

De az 1920-as évek végére visszatértek a kormánypártba. Mint a brit Konzervatív Párt esetében, a magyar kormánypárt vezetőjének döntései is, a legtöbb esetben, megfellebbezhetetlenek voltak. A viszonylag autokratív vezetési stílus, a tekintélyelvűség mindkét pártra jellemző volt. A két kormánypárt korszakbeli politikai szerepét vizsgálva, érinteni kell a pártok választásokon való szereplését, választási eredményeiket. Nagy-Britannia esetében a 19. század elejének választójogi reformjait az 1918-as People Act és az 1928-as választójogi törvény fejezte be. Az előbbi alapján a választásra jogosultak száma több mint megduplázódott 1915-höz képest. Az 1918-as törvény azonban kb. ötmillió nőt zárt ki a választójogból és fenntartotta a fériak „túlsúlyát". Ez csak 1928-ban változott meg, amikor a nők is megkapták az általános választójogot. A Konzervatív Párt a korszakban sikeresen szerepelt a választásokon. Az 1919-től 1929-ig tartott választásokon gyakorlatilag mindenesetben abszolút többséget szerzett. Ebből adódóan a Képviselőházban is többnyire megnyugtató többséggel rendelkeztek. Az 1920-as évek brit belpolitikájában kulcskérdés volt a szavazójog kiterjesztése a nőkre. Ebben a kampányban a Konzervatív Párt járt az élen, több okból is. Egyrészt a párt vezetői pontosan tudták, hogy a választójog kiterjesztése a nőkre elkerülhetetlenül bekövetkezik, másrészt, és ebből adódóan, szavazótáboruk növelését várták attól a ténytől, hogy ők állnak a küzdelem élére. Ezt a politikai célt Lord Birkenhead (F. E. Smith) nagyon világosan meg is fogalmazta: „Új szavazók milliói kapták meg a választójogot a Konzervatív Párt jóvoltából. Itt a lehetőség, hogy az általános választások során kifejezzék köszönetüket."84

''3 A brit választójog sajátosságai (non-proportional, plurality-system) miatt közel azonos abszolút számú szavazat esetén a győztes párt sokkal több képviselői helyet szerzett a képviselőházban, mint riválisa. Ez történt 1918-ban, 1922-ben és 1929-ben is a Konzervatív és a Munkáspárt viszonylatában. A választások idején a konzervatív jelöltek többnyire a nagy tekintélynek és népszerűségnek örvendő helyi elit képviselőiből kerültek ki, nagy támogatást kaptak a CCO-tól. A párt választási plakátjain első helyen szerepeltek a Birodalom biztonságát érintő ügyek: az 1920-as években különösen India ügye és az ír kérdés. A külpolitikai jelszavak közül még az új európai status quo fenntartása és később a leszerelés (disarmament) szerepeltek nagy gyakorisággal.85

De kétségtelen az, hogy a legsúlyosabb problémák a belpolitikában jelentkeztek. A munkanélküliség elleni harc és az „industrial peace" megteremtése kiemelt fontosságú volt a konzervatív választási propagandában. 1925-től folyamatosan alkalmazták a filmpropagandát, a „daylight cinema van system" (nappali vetítőkocsi) segítségével a párt programját szélesebb, kevésbé művelt rétegek is megismerték. Az információtovábbításra és a hatékony propagandára különösen az Általános