Századok – 1993
Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706
A BRIT KONZERVATÍV PÁRT AZ 1920-AS ÉVEKBEN 723 ban a CCO sajtóval és nyilvánossággal foglalkozó osztálya adta ki, de 1929-tői kezdve a CRD is jelentős publikációs tevékenységet folytatott. A Konzervatív Párt kézikönyveket is kiadott, elsősorban a párttagság és a funkcionáriusok informálása céljából, tehát főleg belső használatra (Constitutional Year Book, Gleanings and Memoranda, Campaign Guides) 1923-ban a párt 1,5 millió röplapot (leaflets) és 46 ezer példányban folyóiratokat jelentetett meg, s ez a szám 1928-ra a röplapok tekintetében 19,4 millióra nőtt, a folyóiratok esetében pedig 500 ezer példányra.59 A választási kampányok idején a párt propaganda-kiadványainak száma megsokszorozódott. 1918-ban a konzervatívok 5 millió röplapot terjesztettek a választási kampány során, s ez a szám 1929-re 93 millióra nőtt (és még 400 ezer plakát).60 A kiadott pártirodalom nemcsak számában, de minőségében is sokat javult azzal, hogy 1925-től a Konzervatív Párt elindította az ún. Westminster Library sorozatot, amelyben a konzervatív politika egy-egy területét külön tanulmánykötetek elemezték, ezekhez olcsón hozzá lehetett jutni. Stanley Baldwin beszédeit („On England", „Peace in Industry") többször is gyűjteményes kötetben adták ki, s ezeket az országos pártszervezetek terjesztették.61 A Home and Politics (Otthon és Politika) című kiadványsorozat a párt női választóinak szólt, a The Imp, a konzervatív iljúsági szervezetek számára készült, s ezek mellett számos — a helyi pártszervezetek számára vagy éppen azok által kiadott — magazin is létezett (pld. a Man in the Street /Az Utca Embere/), amely az oxfordshire-i konzervatív szervezet kiadványa volt. A párt a kor olyan modern technikai eszközeit is felhasználta politikájának népszerűsítésére, mint a film és a rádió. 1925-ig a propaganda nagyrészt a gyűléseken tartott beszédekből, a választási plakátok és röplapok terjesztéséből és sajtópropagandából állt. 1925 után a párt vezetői gyakran tartottak rádióbeszédet (pld. Baldwin fentebb említett beszéde az általános sztrájk idején), a szónokok pedig a nyilvános gyűléseken elektromos hangosbeszélőket használtak, amik megnövelték az ilyen beszédek hatékonyságát. 1925 augusztusában a párt először használta mozgó filmvetítő autóit, ezeket bárhol, bármilyen napszakban lehetett működtetni, s nagyon gyorsan nagy népszerűségre tettek szert, különösen fontos szerepük volt az általános sztrájk idején.62 Ezek a filmvetítő autók nagyrészt rövid rajzfilmeket mutattak be, amelyek témája a munkáspárti és liberális vezérek gúnyolása és politikájuk karikatúrozása volt. 1926 és 1930 között a Konzervatív Párt megrendelésére legalább hét ilyen rajzfilm készült, közöttük a Ramsay MacDonald-féle munkáspárti politikát maró gúnnyal ábrázoló Red Farm (Vörös Farm) is. Ezeket a filmeket a legszélesebb rétegek körében terjesztette a pártpropaganda, üzenetüket könnyen felfogták a legalacsonyabb iskolázottságú polgárok is, a módszer hatékonyságához nem férhetett kétség. Később a párt filmgyártó mechanizmusa önállósodott, 1930. májusában létrehozták a Conservative and Unionist Film Association-t (CFA — Konzervatív és Unionista Filmszövetség), amely a 30-as években több tucat filmet állított elő a párt megrendelésére.63 A Konzervatív Párt különös figyelmet fordított a női szavazók megnyerésére. Az 1918-as választójogi törvény által választásra nem jogosult több mint 5 millió nő 1928-ban megkapta a teljes választójogot, az alsó korhatár ezek után a nők esetében is 21 év lett („flapper votes").64 A párt a 20-as években a nők politikai egyenjogúsítását alapvetően fontos célnak tekintette, s nem csupán a választásokon való jó sze-
