Századok – 1993
Közlemények - Barta Róbert: A brit Konzervatyv Párt az 1920-as években V–VI/706
716 BARTA RÓBERT solicitors (ügyvédek magasabb bíróság előtti felszólalási jog nélkül). Az új idők jeleként 32 képviselő írói és újságírói foglalkozást jelölt meg és körülbelül ugyanilyen számban szerepeltek orvosok és tanárok is. Végül néhány színházi szakember, színész és presbiteriánus lelkész színesítette a képet. A szellemi foglalkozásúak összesen a vizsgált képviselők 33,4%-át tették ki, ami mutatja e csoport jelentőségét. Az utolsó nagyobb foglalkozási kategóriába azok tartoztak, akik a kereskedelemmel, iparral, pénzügyekkel foglalkoztak, tehát a modern burzsoázia, a felsőközép, felsőbb polgári rétegek. Legnépesebb csoportjukat a kereskedelemmel foglalkozók 62), a cégtulajdonos-üzletemberek (company directors — men of businness)(60), a gyártulajdonosok (industrialists 52), a gépiparral foglalkozó mérnökök (engineering 43) alkották. De szép számban voltak jelen a hajótulajdonosok (32), textiliparral foglalkozók (33), brókerek (24), bánya- és acéliparral foglalkozók (20), valamint a bankárok és a pénzügyi élet egyéb területein működő szakemberek.34 Összesen több mint 400 képviselő tartozott ebbe a csoportba, ami arra hívja fel a figyelmünket, hogy a brit Konzervatív Párt politikusainak nagy része a két világháború között inkább az ipari, kereskedelmi, pénzügyi élethez és a középosztály felsőbb részéhez kötődött, s nagyrészben onnan rekrutálódott; és a hagyományos arisztokrata jelleg, a földbirtok és a földbirtoklás szerepének a hangsúlyozása háttérbe szorult. A fentebb vázolt kép a két világháború között csak árnyalataiban változott, a párt „nyitása" a középosztály felé tovább folytatódott és ez tovább növelte az új iparágakhoz, a vállalkozásokhoz, a szellemi tevékenységekhez kötődő érdekcsoportok pártbeli súlyát. A vizsgált konzervatív parlamenti képviselők társadalmi összetételének változásai leginkább a választások kapcsán elemezhetők. Az 1918-tól 1931-ig tartott általános választások eredményeképpen összesen 574 új konzervatív képviselő került a Westminsterbe. Az egész korszakot tekintve (nyolc parlamenti időszak, ebből kettő a háború idején) 298 konzervatív képviselő hagyta el a parlamentet más pozícióba való kinevezés, felsőházi kinevezés (peerages), nyugdíjba vonulás vagy elhalálozás miatt. Ha még ehhez hozzátesszük azt, hogy a vizsgált 1195 képviselőnek több mint, 1/3-a kevesebb mint öt évet töltött képviselőként a párt parlamenti padsoraiban, akkor kézenfekvő a következtetés, hogy a brit Konzervatív Párt két világháború közötti parlamenti képviselőinek mobilitása jelentős mértékű volt. Az 1922-es választások nyomán bekerült konzervatív képviselők több mint a felének közvetlen érdekeltségei voltak az üzleti életben, s e csoport, mint érdekcsoport (pressure group) jelentős befolyást gyakorolt a párt politikájára. A régi „politikai családokhoz" tartozó képviselők (211) közül 130 „második generációs parlamenti képviselő" volt, közöttük az első nő, Margot Astor (1919-ben választották meg).35 Legkevésbé a vallási hovatartozás és az iskolázottság változott, kivéve a már említett folyamatot, miszerint az elit-egyetemekről kikerültek aránya némiképp csökkent. A „középosztályosodás" (embourgeoisement) leginkább abban tükröződött, hogy korszakunkban a konzervatív képviselők durván 1/6-a a földhöz és annak birtoklásához kapcsolódó tevékenységet folytatott, 1/6-a állami vagy egyéb hivatalnok és katona volt, s a két legnagyobb csoportot — 1/3 - 1/3 — pedig az értelmiségi foglalkozásúak és az üzleti, kereskedelmi, pénzügyi életben tevékenykedők alkották.
