Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

KOSSUTH ÉS GÖRGEY 1848 ÓSZÉN 61 Kossuth ekkor tájékoztatta Görgeyt, hogy a Honvédelmi Bizottmány gyanak­vással viseltetik Mógával és közvetlen környezetével szemben. Ugyanakkor Csány László, a fősereg kormánybiztosa visszautasítja a gyanút. A Bizottmány tagjai attól tartanak, hogy Móga Csányt is félrevezeti, ezért „más megbízható és hozzáértő em­ber közvetlen tapasztalatára és ítéletére" volnának kíváncsiak. Erre a titkos megbí­zatásra Görgeyt találták alkalmasnak, akinek Móga főhadiszállására kell utaznia, ki kell puhatolnia annak szellemét és megakadályozni az esetleges árulást. Görgey — megfeledkezve korábbi kritikáiról — azt úja, hogy nem annyire szándékos árulásra, mint inkább „a belátás és elszántság hiányára" gyanakodott. Ugyanakkor nem zárta ki az árulás lehetőségét sem, s elvállalta a megbízatást. De azt kérte, hogy ne csak az esetleges árulást leplezhesse le, hanem joga legyen azt meghiúsítani „minden áron". Ezt a módosítást — folytatódik az emlékezés — a Honvédelmi Bizottmány is helybenhagyta, és „kis híja volt, hogy azonnal újra elő nem léptettek, ezúttal honvéd tábornokká". Kossuth legalábbis — mondja Görgey — kész volta arra, hogy a tábor­noki oklevelet mindjárt kiállíttatja és átadja neki, hogy szükség esetén más es. kir. tábornokokat is mellőzve, átvehesse a hadsereg főparancsnokságát. A megbeszélés lényege valóban így hangozhatott. Az emlélezó azonban elhall­gatja, hogy jelen volt Madarász László is, aki október 11-i kelettel azonnal meg is fogalmazta a tábornoki kinevezést. Indoklása így hangzik: „Tekintetbe véve Önnek a Haza eránt tettleg bebizonyított hűségét, a harcmezőn kitüntetett vitézségét, had­vezetésre megkívántató ügyességét..." A tábornoki kinevezést Görgey nagy valószí­nűséggel látta, de tényleg nem kapta azt kézhez. Kossuth ezt később küldte meg a főseregnél tartózkodó Pázmándy Dénesnek, aki október 11-én már nem volt a fővá­rosban. Ezt az okmányt Görgey legális tábornoki kinevezése után megkaphatta, mert csak így maradhatott meg — erősen rongált állapotban — a családi levéltárban.4 2 A megbízatás kapcsán elmondhatjuk, hogy a jelek szerint a Honvédelmi Bi­zottmány — Kossuth tudtával vagy anélkül — Perczel Mórt kívánta az osztrák ha­táron álló magyar fősereghez küldeni. Móga azonban nem azért különítette ki októ­ber 2-án és választotta le a Jellasicsot üldöző seregről Perczeit, hogy most ismét visszafogadja. Ez viszont azt bizonyítja, hogy nem méltányolható Görgey Istvánnak kései emlékezése, amely szerint bátyja megbízatásában Perczel Mór nem titkolt fő­vezéri ambícióinak és Kossuth ettől való félelmének volt szerepe. Úgy tűnik, hogy ha valami szerepe volt Perczelnek abban, hogy Görgey kapta a bizalmi feladatot, az korábbi magatartására, mindenekelőtt szeptember 28-án, a sukorói haditanácson ta­núsított viselkedésére vezethető vissza. (Talán Csány László sem tartotta kívánatos­nak Perczel jelenlétét, s a Honvédelmi Bizottmánytól értesülve a tervekről informál­ta Mógát, aki megelőzte a Bizottmány intézkedését.) Az azonban kétségtelen, hogy Kossuth feltétlenül megbízott Görgeyben, ami az elmondottak alapján érthető. Mint Mészáros Lázár fogalmazta: „Görgeyt egy győzelemben részvétele s egy rögtönítélő eljárása az úgynevezett áruló ellen nagyon identifikálta a forradalommal." Maga Görgey is ehhez hasonlóan, bár némileg árnyaltabban fogalmazza meg a vele szem­ben táplált bizalmat, s nem is csodálkozik azon.43 Az emlékiratok az eseményeket mindig egy meghatározott szemszögből mutat­ják, s mivel szándékuk többnyire az önigazolás, érthetően elhallgatnak — ha ugyan meg nem másítanak — dolgokat. így nem csodálkozatunk azon, hogy a Kossuthtal

Next

/
Thumbnails
Contents