Századok – 1993

Tanulmányok - Urbán Aladár: Kossuth és Görgey 1848 őszén I/37

58 URBÁN ALADÁR tetését is. Görgey Artúr emlékezéseiben hosszan ismerteti Perczellel való konfliktusát a horvát elővéd október 5-i fegyverletétele kapcsán. Balogh országgyűlési beszámolója is érezhetően igyekszik egyensúlyozni a két ember között, hangsúlyozva, hogy mindketten jó katonák. Ezért valószínűsíthetjük, hogy Görgey megnyugtatását szolgálta egy október 5-én Pázmándy és Madarász László által aláírt, Görgeyhez intézett levél. Ebben egy Baranyából érkezett jelentésre hivatkoznak, mely szerint a Dráván nagyobb számú szerb csapat betörésére lehet számítani. Ezért — villantja fel az önálló hadműveletek közeü reményét az értesítés — meghagyják, hogy Roth erőinek megsemmisítése után (amit Perczel aznapi levele biztosra ígért) figyelmét Baranya megyére irányozza, és „a netalán berohanó ellenséget minden hatalmában álló eszközzel visszaverni iparkodjék". Görgey azonban ezt a levelet kitűnő alkalomnak tartotta, hogy a rajta esett sérelmet — önállóságának hirtelen megszüntetését — szóvá tegye, s egyben megmondja Perczelról is a véleményét. Október 6-án Dégről futárt küldött a képviselőházhoz, Pázmándy Dénesnek címezve. Ebben nehezményezi, hogy miután október 3-án megfosztották a fővezérségtől, október 5-én nemcsak Roth erőinek megsemmisítését, de a támadással fenyegető szerbek visszaverését is tőle várják. Kijelenti, hogy a Roth elleni hadjárat eredményeiért felelősséget nem vállalhat, s tudja, hogy mások hibáiért vonni kérdőre valakit, a legnagyobb igazságtalanság. Mindez azonban csak bevezetés ahhoz, hogy figyelmeztesse a képviselőházat — vállalva, hogy kijelentése „a kajánság színét viselni látszik" —, miszerint „egy jó hadvezérhöz, a szónoklati tehetségen, meg tiszta akaraton kívül egy kis jártasság is kívántatik a hadi tudományok úgy elméleti, mint gyakorlati részeiben". (Kiemelés az eredetiben.) Annak érdekében, hogy félreértés ne essék, kiről beszél, Görgey így fejezi be levelét: ,A f. h. 2-án rám ruházott fővezérséget már 3-án Perczel Mór ezredes úrnak kellett átadnom!" A Honvédelmi Bizottmány ezen levél vétele után október 7-én azonnal döntött Görgey ezredesi — tehát az alezredesi rangot átugró — kinevezéséről, s erről szóló okiratot tüstént megküldte Görgeynek. Egyidejűleg kelt levelében a Bizottmány megvédte Perczeit (és elvárta, hogy Görgey segítse őt), de azt is világossá tette, hogy elválnak útjaik: Perczel ezredes a fősereg után vonul, míg Görgey „Nyitra táján" nyer alkalmazást. Görgey kinevezésének ügyét Pázmándy fontosnak tartotta, mert az ozorai fegyverletételről október 8-án beszámolva a képviselőházban — már Kossuth jelenlétében — a következőket mondotta: „ezen örvendetes eseményt Perczel Mór ezredes úrnak (Éljenzés) és Görgey (Éljenzés) eddigi őrnagy úrnak lehet köszönheti, ki tegnap délután mielőtt e hírt vettük a választmány által ezredessé neveztetett ki. (Helyeslés)"36 Kossuth szeptember 24-október 6. között — leszámítva szeptember 27-29-i visszatérését a fővárosba — az Alföldet járta. Eközben Görgeyvel való kapcsolatáról nem sokat tudunk. Fennmaradt Görgeynek egy szeptember 30-án Adonyból Kossuthhoz intézett levele, amelyben a parancsnoksága alatt álló Hunyadi-csapat fegyelmezetlenségéről számolt be. A csapatot Kossuth toboroztatta, parancsnoka korábban a pénzügyminisztériumban volt titkár, őrnagya Meszlényi Jenő pedig Kossuth sógora. Ennek ellenére nem magától értetődő az, hogy Görgey „hazánk szent ügyében" kéri, hogy Szalay László „ezredest" és Meszlényit válassza el egymástól, „mert ujjat húznak". Ez a levél csak késve kerülhetett Kossuth kezébe, mert Görgey Pestre küldte, s október l-jén a Honvédelmi Bizottmány irodájában rávezették: „Kossuthot