Századok – 1993

Folyóiratszemle - A II. világháború hatása a feketebőrű amerikaiak életére III–IV/584

584 FOLYÓ IRATSZEMLE 584 A II. VILÁGHÁBORÚ HATÁSA A FEKETEBŐRŰ AMERIKAIAK ÉLETÉRE A második világháború nemcsak az európai életekre gyakorolt döntó befolyást, hanem sok fiatal amerikai katona további sorsát is meghatározó módon átalakította. John Modell, a Camegie Mellon University történészprofesszora két végzős hallgatóval, Marc Gouldennel és Sigurdur Magnussonnal azt vizsgálta, hogyan hatott a katonai szolgálat a fiatal feketebőrű amerikaiakra. A háború előtti Egyesült Államok demokratikus berendezkedésű volt ugyan, ám állampolgárai nem élveztek teljes jogegyenlőséget. A katonai szolgálatot teljesítő feketék jó része olyan — déli és mezőgazdasági — környezetből származott, ahol őt másodrendű polgárnak tekintették. Otthonában erős szálak fűzték őket bizonyos fehérekhez és a fekete közösséghez. A bevonuláskor mindez megváltozott. A szegregáció ugyan itt sem volt ismeretlen, de a hadsereg, gyakorlatias jellegénél fogva nem annyira az egyes személyekre, mint inkább bizonyos speciális funkciókra alapozta működését; ebben a rendszerben háttérbe szorult a bőrszín s előtérbe került a teljesítményelv. A kutatók háromféle irodalom összevetéséből szűrték le eredményeiket: a feketék élményeiről szóló, a világháborús katonáskodással foglalkozó és a társadalmi mobilitást vizsgáló művek voltak forrásaik. Sokat merítettek S. Stouffer négykötetes könyvéből, mely az 1944-ben végzett kutatások során felgyűlt adatok feldolgozásából állt össze. Mivel azonban ő más szempontok alapján vizsgálódott, ezért inkább csak az adatokat vették át, s újra feldolgozták azokat. Az 1940-es évek nagyarányú változást hoztak a feketék életében. Ez leginkább a délről történő elvándorlásban érhető tetten. 1950-ben a világháború idején húszas éveiben járó feketéknek több mint fele máshol élt, mint ahol megszületett. Ez az idősebb feketéknek mintegy harmadára, míg a hasonló korú fehérek kevesebb mint negyedére volt igaz. A háború utáni keresetekre szintén nagy hatással volt a katonai szolgálat. A leszerelt katonák átlagosan 150 dollárral kerestek többet, mint az otthon maradottak. Ha ezt az adatot összehasonlítjuk azzal a keresetnövekménnyel, amit a magasabb iskolázottsággal lehetett elérni, azt tapasztaljuk, hogy a feketék számára egy év katonai szolgálat két-három iskolában eltöltött évvel ért föl, míg a fehéreknél ez csak egy év volt. Az eredmények tehát azt mutatják, hogy a feketéknek jobban megérte szolgálni, mint a fehéreknek. Az 1944-es adatokból két kérdéskört emeltek ki a kutatók. Az egyik arra vonatkozott, hogy a katonák megítélése szerint hasznukra vált-e a hadseregben eltöltött idő, a másik pedig azt firtatta, el akarnak-e költözni jelenlegi lakhelyükről a háború után. A kérdésekre adott válaszokat két, egyenként négy diagramból álló ábrán jelenítették meg. Külön vizsgálták a válaszokat a lakóhely (Dél, ill. Észak), bőrszín, iskolai végzettség és a hadseregben eltöltött idő szerint. Az eredmények azt mutatták, hogy a feketék optimistábban ítélik meg helyzetüket; 41%-uk adott pozitív választ az első kérdésre, míg a fehéreknek csak 25%-a. A feketék között is inkább a déliek és az alacsonyabb iskolai végzettségűek voltak derűlátóbbak. Figyelemreméltó jelenség, hogy a déli feketék között az iskolai végzettség arányában csökkent az optimizmus; az északi fehérek között ez pont fordítva volt: ők illeszkedtek be leginkább abba a társadalmi modellbe, amit a háború egyre inkább megerősített. Ami a költözési szándékot illeti, itt is az a jellemző, hogy a déli feketék voltak azok, akik legnagyobb arányban adtak igenlő választ erre a kérdésre; legtöbbjük úgy tervezte, hogy északra költözik. Az iskolázottságnak kisebb szerepe volt; egyedül a déli feketéknél mutatható ki, hogy az iskolázottabbak nagyobb számban akartak elvándorolni, s nekik volt a legnagyobb esélyük arra is, hogy az új környezetben sikeresen megállják a helyüket. A katonai szolgálat hossza igen különbözőképpen befolyásolta a válaszokat. Néha nagyobb szerepe volt, mint az iskolai v gzettségnek, néhol meg szinte elhanyagolható volt A fehéreknél (különösen a délieknél) a seregben eltöltött idővel nőtt az optimizmus is. A legkevésbé kiművelt feketéknél (délieknél és északiaknál egyaránt) ez éppen ellenkezőleg alakult. A kezdetben igen lelkes fiatalemberek gyorsan elvesztették illúzióikat. Az ellentétes reakció magyarázata az lehet, hogy a fehérek a seregben megszerzett szakismeretek birtokában bíztak abban, hogy a háború után találnak munkát; ugyanakkor a szakképzetlen fekete munkás jobban tudatára ébredt saját hátrányos helyzetének. A költözési kedvre is nagy hatással volt a katonai szolgálat. Minél hosszabb időt töltött valaki egyenruhában — s ahogy ezzel együtt elhalványultak korábbi kapcsolatai — annál valószínűbb lett, hogy ilyen tervet forgat a fejében. Ez mindegyik csoportra igaz, de sehol sem mutatkozott meg olyan élesen, mint a déli feketék között, függetlenül iskolai végzettségüktől. Ez nem egyszerűen földrajzi helyváltoztatás — az ő esetükben egy merőben új életforma és társadalmi kapcsolatok felvételét is jelentette. A második világháború a legnagyobb változást a déli államokban élő feketebőrű mezőgazdasági munkások számára hozta. Az ó életük még