Századok – 1993

Folyóiratszemle - Slotten; Hugh R.: Amerikai reagálások a mérgező harci gázokra 1915–1930 III–IV/578

578 FOLYÓ IRATSZEMLE 578 Trockij. Ez az összhang uralta a II. pártkongresszus (1903) vitáinak zömét, mígnem a nevezetes szervezeti kérdés miatt be nem következett a szakadás (bolsevikok, mensevikek). Trockij egyik frakció mellett sem kötelezte el magát, de átmenetileg Lenin szigorát tolerálta nehezebben. 1905-ben azonban, a forradalom forgatagában a bolsevik irányvonalban tevékenykedett. Elméleti fejlődését, a gyakorlati forradalmár tapasztalatait foglalta össze 1906-ban az „Eredmények és perspektívák" c. munkájában, amely a trockiji forradalomelmélet első módszeres kifejtését jelentette. Elméletileg konzisztens ez a felfogás (szocialista világforradalom permanenciában), a konkrét oroszországi szituációban azonban nem mindig lehetett a gyakorlatban érvényesíteni. 1907-1917 között semmiképp. Trockij pályájának ezt a szakaszát szinte átugorja a szerző, csupán azt építi be, hogy később Sztálinék az ekkor megfogalmazott éles lenini kritikák alapján kompilálták össze az ördögi trockizmus képét. Igaz, az „Augusztusi Blokk" egységesítő kísérletéről is olvashatunk a cikkben, amelyet maga Tïockij is önkritikusan értékelt 1919-ben. 1917-ben teljessé vált az összhang. Trockij a „kerületköziek" élén bevonult a bolsevik pártba, sőt a vezetésbe is, a Petrográdi Szovjet élén pedig a bolsevik szovjet vezetés integráns része lett (1923-ig). Művészien koordinálta a fegyveres felkelés, a tömegpolitikai mozgás és a szovjet demokrácia szálait. Az 1917 októberi események az ő felfogását igazolták. Meghatározó szerepet játszott a hatalom megragadásában, majd 1918 márciusától hadügyi népbiztosként annak megtartásában. Pályájának ezt a periódusát túlságosan tömören, szinte elnagyoltak ábrázolja a cikk. Igaz, a külügyi népbiztosnak igazságot szolgáltat, s árnyaltan, elemzően mutatja be a breszt-litovszki béke előkészítésével kapcsolatos álláspontokat, Trockij szerepét, amely tükrözte a bolsevik vezetés többségének felfogását. Érthetően nehezen tud megbirkózni egy életrajzi tanulmány az 1920-as évtized bonyolult problémakötegével, amelyek mindegyik szervesen kapcsolódott Trockij munkásságához, életéhez. Világforradalom vagy szocializmus egy országban? Felépíthető vagy építendő? NEP típusú gazdaságpolitika vagy az „ipar diktatúrája"? (Ez utóbbiról nem tesz említést a szerző!) A pártdemokrácia, szovjet demokrácia, mint a bürokratizálódás, az apparátus uralma elleni küzdelem döntő eszköze. Elvben és a frakciós pozíciója miatt is, Trockij kíméletlenül ostorozta a bürokratákat és az apparátust, de Leninhez hasonlóan mélyen objektív gyökereit is látta. Az orosz-szovjet társadalom általános elmaradottságát, műveletlenségét. 1922-ben — egy kiépülő egypártrendszerű, centralizált politikai szisztémában — az uralkodó párt tagságának 92 százaléka félanalfabéta volt. A még tisztázásra váró problémakötegben jelentős tényezőt képeznek a párt vezetésén belül kialakult elméleti, politikai, hatalmi frakciók, s ezek küzdelme. Ebben a küzdelemben (Lenin hiányában) Trockij elszigetelődött Zinovjevékkel szemben (1923-25), majd velük együtt a sztálini (buharini) irányvonal ellenében. 1925-ben leváltották a hadügyek éléről, a XV. kongresszuson (1927) elszenvedett politikai vereséget pedig a száműzetés (Alma-Ata, 1928) és a kiutasítás (1929) tette irreverzibilissé. (Erre vonatkozóan magyarul Id.: „A száműzött Tïockij", Bp. 1989.) Az életpálya utolsó évtizedét csak vázlatosan érinti a szerző. Kiemeli, hogy nem szovjet, hanem Sztálin- és sztálinizmus-ellenesség jellemezte a száműzött bolsevik forradalmár vezető tevékenységét. Ezt a célt szolgálta a „Nemzetközi baloldali ellenzék" megszervezése (1930), majd a IV. Internacionálé létrehozása is (1938). Munkái jelentős részét is ennek jegyében vetett papírra. Tïockij szellemi hagyatéka óriási. Terjedelemben is. Csaknem 100 kötet. Még jelentősebb azonban a mondanivalója, elméleti igényessége, amely ellentmondásosságával együtt is hatalmas szellemi érték. Vizsgálata a Szovjetunió konkrét történetének, a szovjet szocializmus kezdeti szakaszának adekvátabb megismerését segítheti elő. Voproszi Isztorii, 1990. 5. szám. 65-87. I. M. HUGHR. SLOTTEN AMERIKAI REAGÁLÁSOK A MÉRGEZŐ HARCI GÁZOKRA 1915-1930 1915. április 22-én drámaian megváltozott az első világháború harcainak jellege — állapítja meg cikke első mondatában Hugh R. Slotten, a University of Wisconsin-Madison végzős hallgatója. Ezen a napon vetett be először harci gázt a német hadsereg Ypres-nél, Belgiumban, mégpedig jelentős sikerrel. A mérgező gázok használata jelentős lépés volt azon az úton, ami mára a tudomány és a katonai fölény kölcsönhatásához vezetett, hiszen a vegyi fegyver az elsők között volt, amely profi tudósok szervezett, összehangolt munkája eredményeként született. A háború során bebizonyosodott, hogy a tudósok munkájára nagy szükség van a katonai erőfölény megszerzéséhez; ezt a kutatók saját társadalmi pozícióik megerősítésére és politikai befolyásuk növelésére igyekeztek felhasználni. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan történt mindez, a tudósok és más