Századok – 1993
Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486
512 GÁNGÓ GÁBOR talán soha ministerium nem létezett melly a tör- [225 v] vényhozásnál illy erös többségre számolhatott volna. — Miután a ministerium alakításánál kevesebbé tekintetett tagjainak telyes egyetértésére, mint inkább arra hogy benne azok egyesitessenek kik a közbizalmat legnagyobb mértékben birák a ministerek személyei e többség alkotására nem voltak béfolyás nélkül, azonban csalódnék ki a béfolyást vagy egészen, vagy csak nagyobb részben is ennek tulajdonítaná. A törvényhozásnak többsége nem a kormánynak személyét pártolá, hanem pártolta a kormányt áltálján véve, pártolta azon hatalmat melly a rendet s békét képviselé, mellytöl a Márciusi törvények feltartását várta, s pártolta minden személyes ellenszenv dacára mellyel e többségnek része a ministerek egyike vagy másika ellen viseltetett, s pártolta volna bár mi személyekből áljon mind addig mig ezen fö érdekeit általa biztosítva gondolá. A törvényhozás illy modoni alakításának voltak veszélyei. A legnagyobb kétségen kivül az hogy az országban létező pártoknak egyike a törvényhozásnál képviselve nem volt. — Midőn azok kik a Márciusi törvényeknél többet kívántak a törvényhozásnál követeléseikkel felléptek, s a ministeriumot megtámadák s azon igen számos párt melly a márciusi törvényeket sokallá éppen nem nyilatkozott, a Ministeriumnak védelmi állása igen nehe- [226 r] zitetett. Minden egy oldalú megtámadás, végre megteszi hatását, s a tulző párt ügyét semmi nem segitheté elé inkább, mint hogy a törvényhozásnál az ellenzés csak e párt sorai között vala lehetséges. — A felette nagy többségnek is meg voltak veszélyei. Alkotmányos országban soha nem jó ha csak egy lehetséges kormány létezik. Megengedem hogy a képviselők nagy részében hibázott a készültség, az öszves törvényhozásnál a parlamentaris gyakorlat melly illy nehéz pillanatokban szükséges vala, nem tagadom hogy egyesek személyes nagyravágyásból léptek fel a kormány ellen, mások már a törvényhozás kezdeténél, azt mi később történt eléidézni ohajták; mind ezekről nem szükség vitatkozni. Egy felfogásom szerént kétségen kivül áll és ez az hogy a törvényhozásnak roppant többsége rendet s nyugodalmat akart, hogy azon párt melly a Márciusi törvényeken tul kivánt lépni a nagy többségnél valoságos ellenszenvei találkozott; s hogy bár mi ingatagnak látszott e többség némely határozataiban[,] egyre nézve e többség tántoritathatatlan vala: [226 v] ellenzésében mindennek mit forradalmi lépésnek tartott. A törvényhozás telyes értelemben képviselé az országot. Fel tartása a márciusi törvényeknek; feltartása a rendnek s békének ez vala egyetlen szándeka, miután ezt a létező ministeriumtol reméllé pártolá azt egész hatalmával. Miként történhetett tehát, hogy ugyan azon törvényhozás melly olly békés szándékokkal fogott munkájához, pár holnapnak leforgása után való Conventé alakult? Hogy részletek előadására ne kényszeritessem mellyeket ez alkalommal kerülni szándékom, egy mindenki által esmert történeti példára emlékeztetem az olvasótf.] Ha a 789iki francia forradalom kezdetét tekintjük, közte s a között mi 848ban Magyarországban történt nagy hasonlóságot találunk. — A haladási pártnak élen itt mint ott a társaság miveltebb osztályai, s a nemességnek egy része állt, melly ámbár a középkori institutiokkal legtöbbet vesztett, leg több lelkesedéssel sürgeté azoknak megszüntetését.
