Századok – 1993
Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486
KIADATLAN EÖTVÖS-KÉZIRATOK 1848-49-BÓL 507 A kiváltságos osztályok kizárolagos béfolyásának melly a Magyar korona minden tartományaiban egyiránt létezett, szinte meg vala hatása. Nem csak mert minden aristocratia az állomány eszméjét a nemzetiség eszméjének mindég elébe teszi, hanem azért is mert a Magyar, horváth s erdélyi aristocratia vérben rokon[,] századok olta egy testé forrt öszve, melly a saját kiváltságait védő alkotmányt nyelvbeli külömbségekért bolygatni nem akarhatá. Végre a deák nyelv hivatalos használata, kizárta azon számos vitatkozások lehetőségét, mellyek később az egyes élő nyelvek felsöbbsége iránt támadtak, és valóban nem túlzás ha elmondjuk, hogy soha külömbözö nemzetiségek nyugottabban, és barátságosabban egy hazában nem éltek, azoknál kik a magyar állományt lakták, mi azon számos a magyar faj ellen ujjabb időkben emelt vádaknak talán legjobb cáfolatáűl szolgál. Az okokrol mellyek által ez egyetértés [209 r] megzavartatott, igen sok mondatott s Íratott néhány évek olta. — Nem szándékom akár az előadottak cáfolatába, akár húszas ismétlésébe ereszkednem. Csak egyet nem halgathatok el; azt hogy felfogásom szerént, mind azok kik a nemzetiségi — főkép a Horváth mozgalmakat — kizárólag egyesek törekvéseinek tulajdonítják, mind azok kik mind abban mi e mezőn történt csak a népfajok spontaneus mozgalmait keresik egyiránt csalódnak. — Valamint nem is képzelhető hogy illy hatalmas mozgalom egyesek által saját céljaik elősegítésére nem zsákmányoltatott volna ki[.] Hol enyire általjános mozgalmat látunk mint melly a nemzetiség iránt főkép Horváth országban található, ott egyesek törekvésein kívül bizonyosan más általjános okok is léteznek. S mik ezen okok? Az első s kétségen kívül leghatalmasabb az, hogy azon kötelékek mellyek a külömbözö nemzetiségeket öszvetarták mind inkább tágultak. Századokon át a magyar közállomány hadsereghez vala hasonló, melly a keresztény világ határaira állítva azokat a Törökök ellen megvédé. Az ellentét melly közte s százados ellenségei között létezett nem a nemzetiségben hanem a vallásban gyökerezett s a nyelv s faj külömbségek eltűntek azok között, kik magokat a legszentebb ügy bajnokainak tekintve, száz harcmezőn [209 v] dicsőségeknek közös hazáját találták. — A török vészély olly régtől olta megszűnt, hogy e történeti emlékek is napról napra inkább elveszték hatalmakat. Magyarország megtartá alkotmányát s az austriai birodalom többi részei a régi absolut rendszer szerént kormányoztattak még, de Magyarország középkori institutioi nem elégiték ki többé a népek követeléseit, alkotmányos mozgalmak mutatkoztak a birodalom többi részeiben is, s az idö közeinek látszott; hol arra hogy alkotmányai bírjanak a Slav tartományoknak a magyar koronátoli függésre szükségek nem leend. — A kornak iránya a democratia felé fordult, s a kiváltságos osztályoknak legalább morális béfolyása napról napra fogyott. Végre a deák nyelv elhagyatván, a magyar faj az által hogy nyelve a dolgok természeténél fogva hivatalos nyelvé vált olly előnyt nyert mellyel az elébb nem birt[.] Nem egészen osztjuk azon status philosophnak nézetét; ki az emberek természetes állapotját háború állapotban találta — egyes emberekre nézve e szomoritó theoria nem áll; áll egyébbiránt ott hol nemzetiségeket látunk egymással érintkezés-