Századok – 1993

Közlemények - Gángó Gábor: Kiadatlan Eötvös-kéziratok 1848-50-ből III–IV/486

KIADATLAN EÖTVÖS-KÉZIRATOK 1848-49-BÓL 499 [188 v] IV. A párt küzdelemnek következései, Magyarország állása 848 előtt Аz alkotmányos életben az ellenzék szükséges. — E szokötés csak azon egyszerű ténynek kimondása hogy miután az emberek véleményei minden tárgy iránt elágoznak, ott hol a vélemények nyQványítására szabad tér nyilik a létező külömbség feltűnik. Miután e szerént alkotmányos ország azon veszélybe nem jöhet, hogy ellenzéknek nem léte végett vesszen el, e politicus axiómának nagy hasznát nem látom ugyan át, azonban nincs kifogásom ellene. — Nem kevésbé való, s mindenesetre hasznosabb azon elv: hogy politicus pártoknak ellentéte s vitatkozásai alkotmányos országban csak akkor lehetnek üdvösek ha a vélemény külömbség mellett valami van mibe a pártok megegyeznek. Ha vagy az alkotmány vagy annak legalább bizonyos részei, általok egyiránt elfogadtatnak, s legalább némely elvek nem vétetnek kétségbe a vitatkozás között. Nézzük a régi világban Romát azon korban midőn a közállomány még erössen állt, nézzük századunkban Angliát, s a politicus pártoknak ezen természetét fogjuk találni. Nézzük Görögországot a Peloponesi háború után, s napjainkban azt mi Franciaországban történik s látni fogjuk hová vezethet a politicus pártoknak küzdelme, ha [189 r] közöltök semmi találkozási pont nem létezik. Ez vala a politicus pártoknak állása Magyarországban is. Közöttök sem közös kiindulási pont, sem egy közös cél melly felé külömbözö utakon haladnának nem létezett. Nézzük e helyzetnek következéseit. lö Következés Az egymással szemközt álló pártok mellyeknek egyike a királyi hatalomnak nevelését — másika az ország telyes függetlenségét tűzte ki céljául, mi elleneik céljainak akadályozását illeté csaknem egyenlő hatalommal birtakf.] Egyike a királyi absolut vetora, másika a megyei rendszer nemlegességére támaszkodott— — ennek szükséges követkczés[c] hogy: Sem az absolutismus, sem magyar ország függetlensége felé nagy lépések nem történhettek. Mindenik fél saját céljainak kivívását kedvezőbb alkalomra halasztva addig a status [189 v] quonak feltartásán dolgozott. így történt hogy a kormány s azon párt melly magát joggal a dinastia érdekei legbuzgobb védelmezőjének nevezte, eltérve II József politicájátol, csak nem mind azt ellenezte minek keresztül vitelét a nagy császár közös birodalma érdekében leginkább kivánta. így történt hogy az úrbéri örökváltság, söt maga a közös teherviselésnek elve azoknál talált nehézségeket kik politicus jogokra nézve a nemesi kiváltságot nem éppen féltékenyen örzék. Innen magyarázható hogy az ellenzék ámbár a létező helyzet rosz oldalait olly élénken festé, a megyei rendszer tagadhatatlan viszaéléseit orvosolni nem engedte, s meleg részvéttel a ncp szenvedései iránt, azt mi nélkül a népet e szenvedések ellen biztosítani nem lehetett — egy erös kormányt — létre jönni nem engedett. —