Századok – 1993

Közlemények - Gecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16–17. század fordulóján III–IV/469

474 GECSÉNYI LAJOS tiaknál a vásárlók nem kevésbé a hódoltságból nagyszámban érkező marhakereskedők közül kerülhettek ki, akik a Vág mentén fekvő piacokig hajtották fel a csordákat. Közelebbről szemügyre véve a lakóhelyi csoportoknak az általuk fizetett vámösszeg szerinti megoszlását, az alábbi képet kapjuk. 1. Az egyes lakóhelyi csoportok által fizetett vám összege (forint-dénár) ... Év Nagyszombat Pozsony Bányavárosok Felsó-Mo. Tiszántúl Erdély 1603 1953,68 417,12 490,65 349,72 746,48 1063,5 1604 1130,48 275,96 260,76 9,85 261,42 _ Összesen 3079,16 693,08 751,41 359,57 1007,90 1063,5 Az egyes utak alkalmával a különböző kereskedők által fizetett összegek nagyságrendi megoszlását viszont a 2. táblázat mutatja. A nagyszombatiak túlsúlya mindkét évben vitathatatlan. 1603-ban a teljes vámösszeg 38,3%-át ők fizették, és a kolozsváriak a tiszántúliakkal együtt (20,8+14,6) sem értek a nyomukba. Nem szólván a pozsonyiak, a bányavárosiak és a felső-magyarországiak szerény részesedéséről. A képhez tartozik azonban az is, hogy a tiszántúliak sem jelentettek homogén csoportot. A debreceniek 691 fl 24 d vámja ugyanis a tiszántúliak által fizetett teljes összeg több mint kétharmadát (68,5%) adta. 2. A kereskedők útjainak csoportosítása a személyenként fizetett vám nagysága szerint Ft/alk. Nagyszombat Pozsony Bányavárosok Felső-Mo. Tiszántúl Erdély Ft/alk. 1603 1604 1603 1604 1603 1604 1603 1604 1603 1604 1603 1604 0-1 16 3 44 20 7 4 2 --1-10 30 18 17 15 20 15 7 1 7 3 3 -10-20 27 10 3 4 6 7 6 -2 3 1 -20-50 26 13 7 5 4 1 5 -5 3 3 -50-100 7 6 1 -2 1 5 -1 -3 -100-200 1 --1 -3 1 1 -200-2 -Össz. 107 50 72 44 39 28 26 1 18 10 13 -A két táblázat összevetéséből kiderül, hogy 1604-ben mind az utazások számában, mind az importált áru mennyiségében és összetételében (a vámösszeg ezt is tükrözte) jelentős visszaesés következett be. Ez a csökkenés nem érintette egyformán valamennyi csoportot. Az erdélyiek és a felső-magyarországiak gyakorlatilag teljesen eltűntek, a tiszántúliak csupán egyetlen alkalommal (1604. január 15.) jelentkeztek a köpcsényi harmincadon. E változás okát talán az esztendő hullámzó harcaiban, nem utolsósorban a Bocskay felkelés eseményeiben kereshetjük, de fennáll természetesen annak a lehetősége is, hogy az Erdélyből, a Kassa és Debrecen környékéről érkezett kalmárok a dunai víziúton vagy más szárazföldi úton tértek haza.