Századok – 1993

Közlemények - Gecsényi Lajos: Bécs és Magyarország kereskedelmi kapcsolatainak történetéhez a 16–17. század fordulóján III–IV/469

BÉCS ÉS MAGYARORSZÁG KERESKEDELME A 16-17. SZÁZADBAN 471 A város árumegállító jogán alapuló eladási kényszer következtében az iparcikkek itt gazdát cseréltek és a bécsiek, illetve a magyarok hajóin, szekerein folytatták útjukat.8 A folyó hátán a nagyobb hajók (dereglye — „Zilie") és a kisebb tutajszerű („Floss" vagy „Platte") járművek Bécsből kiindulva Pozsonyig, illetve onnan a Mosoni Duna ágon Győrig, Komáromig vagy (a háborús viszonyoktól függően) Vácig, Pestig közlekedtek.8 A szárazföldi út először Schwechatnál vált ketté. A már említett főág Fischamenden, Hainburgon át Köpcsénynél (Kittsee) ért magyar földre. Ebből Reglesbrunnál egy elágazás Németjárfalu felé vezetett. A másik főút Schwechattól Bruck an der Leitha irányába haladt, ahol a Zurány (Zurndorf) illetve Nezsider (Neusiedl) felé kettéágazva jutott Magyarországra. A négy útvonal Magyaróvárnál ismét egyesült. A pozsonyiak és más felföldiek (a nagyszombatiak, a bányavárosok, a szepesi városok lakói, a kassaiak, rozsnyóiak) általában a Fischamend-Hainburg-Köpcsény útvonalat választották s ott fordultak északra a pozsonyi révhez. Ismert azonban olyan eset is, amikor a nagyszombatiak Komáromig hajóztak és onnan a Vágón folytatták útjukat. Más alkalommal a tiszántúliak utaztak Pozsonyon át. A bécsi Mázsaháztól, ahol a városi fővám működött és a toterturmi vizivámtól, a magyar határon létesített harmincadhivatalokig számos helyi vámon kellett áthaladni. Schwechaton és Bruck an der Leitha-n a királyi kamara által felügyelt vámszedő hely működött, bár az utóbbi az uradalommal együtt gyakorta volt bérbeadva.10

A petronelli uradalom tisztjei Petronellen vagy Hainburgban vízivámot, Maria Ellenden és több más faluban útvámot szedtek. A kiterjedt vámszedés írásos dokumentumaiból az 1580-as évek végén létesített petronelli és Maria Ellend-i vámok listái — töredékesen — 1590-től állnak rendelkezésre.11

Tartalmuk az áruforgalom összetétele szempontjából alig, a kereskedők személyét illetően általában jól értékelhető. Az árukat ugyanis az esetek többségében egyáltalában nem sorolták fel, legfeljebb csak röviden jelölték. Ennek oka az is lehetett, hogy a vámtételeket egy-egy árucsoportra és nem az egyes árufajtákra állapították meg. így a posztó, a vászon, a fűszer (itt kivéve a sáfrányt) minden fajtája után azonos összeget fizettek. Külön kikötőpénzt szedtek viszont a vámszedés miatt feltartóztatott hajóktól („Stegrecht"), ami lehetővé teszi, hogy megállapítsuk hány kereskedő szállította áruját egyazon hajón. (A listán az együtt utazott kereskedők neve után jegyezték fel a „Stegrecht" összegét.) Előfordult viszont az, hogy a kereskedők nevét és lakhelyét is elhagyták s csupán a szállítójármű áthaladását, illetve a beszedett összeget regisztrálták. A fentieknek megfelelően Petronellben vagy Hainburgban valamennyi Magyarországra tartó hajó áthaladt. Maria Ellendnél viszont jobbára a pozsonyi, a csallóközi és felföldi kereskedők, illetve a Köpcsény-Magyaróvár útvonalat választó kelet-magyarországiak és erdélyiek közlekedtek. A tizenötéves háborút megelőző években a Maria Ellend-i vámon készült jegyzékekben azonban nemcsak őket, de a Bécs irányába utazó vagy onnan visszatérő pesti kereskedőket is megtaláljuk.1

2

A nagyszombatiak, a pozsonyiak és az osztrák főváros magyarországi közvetlen vonzáskörzetéből érkezők tengerében folyamatosan ott voltak a pestiek. 1590. július 29: György deák és Nagy János; 1590. december 8: Péter deák és János deák 900 forint értékű áruval, melyben szőnyeg, takaró, bors és a „machei"-nek nevezett textilanyag1

3

fordultak elő; 1590. október 10: János deák 30 darab szattyán bőrrel, 7 darab „machei" anyaggal, 3 szőnyeggel, 5 takaróval;