Századok – 1993
Tanulmányok - ifj. Barta János – Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei (Megjegyzések a középkori uralkodóink bevételeiről) III–IV/413
430 IFJ. BARTA JÁNOS - BARTA GÁBOR melése a 13. században évi 1000 kg, az ezüsttermelés pedig 10 000 kg lehetett.5 2 Ha a 12. századra e mennyisegeknek csak a felét vesszük, akkor 500 kg arannyal és 5000 kg ezüsttel kell számolnunk. Ez pedig megfelelne pontosan 10 000 kg ezüstnek (az arany értéke ekkor tízszerese az ezüstének)5 3 , ami csak lényegtelen eltérés (11,2%) lenne a III. Béla féle kimutatás 11 201 kg-os adatától. Paulinyi Oszkárnak a magyar aranytermeléssel foglalkozó, immár klasszikus tanulmánya óta persze Hóman becslését még a korábbinál is óvatosabban kell kezelnünk,5 4 de azok a számok, amiket ő ad meg, szintén lényegesen magasabbak a III. Béla kora állításoknál. Paulinyi szerint Magyarország évi teljes aranytermelése a 15. század két utolsó évtizedében kb. 1500-1600 kg lehetett, aminek ezüst-értéke, a 11,2-es szorzónál maradva 16 800 — 17 920 kg. Bár ezüst-termelésünk adatai jóval szórványosabbak, Paulinyi a három legfontosabb kamarában (Körmöc, Nagybánya, Szeben) 17 868 Ft hasznot mutat ki az ezüstbeváltáson, ami átszámítva 21 527 márka (4955 kg) színezüst termelést jelent.55 A két mennyiség együttesen 21 775-22 823 kg színezüst értékét adja ki. Pedig még nem számoltunk a Paulinyi által adatok híján nem érintett kisebb kamarákkal (Buda, Szomolnok, Lippa, Zágráb), és nem vettük figyelembe azt a hozam-csökkenést, amelyet Mátyás halálát követően lehet észlelni Paulinyi adatsoraiban. Mindezeket figyelembe véve a Mátyás-kori arany- és ezüstbányászat tiszta hozamának meg kellett haladnia a 25 000 kg ezüst-értéket. Sajnos, ez a számítás egyik félnél sem veszi tekintetbe a kitermelt nemesfémek mennyisége és azok tényleges tiszta haszna közötti eltérést. A Mátyás-féle nemesfém-jövedelmek kimutatásánál fölvett 60 000 Ft mindössze 2370 kg tiszta ezüst súlyának felel meg, azaz a kitermelt nemesfém-mennyiséghez képest a nettó haszon nem éri el a 9%-ot, a többi a termelés és a feldolgozás költsége. Még rosszabb az arány, ha csak a három ismert kamara adatait használjuk: a termelt nemesfémek ezüstértéke kb. 556 000 Ft-nak felel meg, aminek a 38 000 forintnyi tényleges haszna (az urburával együtt!) még 7% sincsen. S nem sokkal jobb a törvényekből és királyi utasításokból kiszűrhető kép sem. Az egyes bányák aranytermésének 1/10-e, ezüsthozamának pedig 1/8-a ment a kötelező királyi adóba (urburába), azaz lett direkt uralkodói jövedelem. A többit kötött áron fölvásárolta a királyi kamara: 1 márka 23,5 karátos aranyat (tiszta fémtartalma kb. 71 aranyforint) kb 64 forintért, 1 márka 15 latos ezüstöt (tiszta fémtartalma 230,19 g = 5,82 Ft) 4,5 forintért.56 Az arany esetében az érték 10%-a, az ezüstében pedig 22,8%-a az árrés, azaz a kincstár haszna. Egységnyi aranyból ezek szerint az urburával együtt kb. 20%, egységnyi ezüstből ugyancsak az urburával együtt kb. 35% jövedelem jutott a királyi kamarákba, de a további feldolgozás ezeknek a hozamoknak a 30%-át is elvitte.5 7 Azaz a fenti, 10% alatti tényleges királyi haszonkulcsokat, beleszámítva a hivatalos nehézkességét is, valódiaknak tekinthetjük. Ezt a haszonkulcsot persze nemcsak azért nem vetíthetjük vissza a 12. századra, mert akkor ott a 11 201 kg-os tiszta bevétel mögött megint több mint 100 000 kg ezüstértékú nemesfém-termelést kellene föltételeznünk, ami nyilvánvalóan abszurdum. A nagyobb baj, hogy III. Béla korának termelési költségeire semmiféle adatunk nincsen. Bár azt bizonyosan tudjuk, hogy akkor még nem jutott rész a bányák hasznából a bánya-terület földbirtokosainak, s nyugodtan feltételezhetjük, hogy az aranymosás és a részben nyíltszíni fejtés sokkal kevesebbe került, mint a 15. század közepe
