Századok – 1993
Tanulmányok - ifj. Barta János – Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei (Megjegyzések a középkori uralkodóink bevételeiről) III–IV/413
426 IFJ. BARTA JÁNOS - BARTA GÁBOR bérelhette e bányákat, évi átlagban 28 000 Ft tiszta jövedelmet tudott felmutatni, abból is az első tíz évben 19 900 Ft volt az évi átlag. Ugyanezen első tíz évben, tehát 1504-ig évi átlagban 9500 mai tonna (21 000 akkori mázsa) rezet és 2066 kg színezüstöt mutat ki a Fuggerek számadása, amit egyébként nem ok nélkül gyanúsítottak a bevételek egy részének eltitkolásával.4 3 Azt persze figyelembe kell vennünk, hogy az ezüst kinyerését a rézércből Magyarországon nem tudták elvégezni, erre előbb, még Mátyás életében Thurzó János építtetett „csurgató kohót" Lengyelországban, majd a Fuggerek maguk Thüringiában, de a rézérc ezüsttartalma nem volt titok, s eladásakor az árban azt is számon tartották.44 A besztercebányai és a libetbányai réz tehát mindenképpen több ezer forintos tételt kellett jelentsen, de mivel a fenti adatok nyilvánvalóan igen nehezen hozhatók közös nevezőre, úgy döntöttünk, hogy nem önálló tételként, hanem Mátyás uradalmi bevétele között vesszük őket számba. Ami az uradalmi jövedelmeket illeti, Kubinyi, ismét arra való hivatkozással, hogy azok részben a király anyja, Szilágyi Erzsébet, részben Corvin János birtokába kerültek, részben pedig a budai udvarbíró felügyelete alá tartoztak, az itáliai követek 50 000 Ft-ról szóló híradását figyelmen kívül hagyja. Mint már mondtuk, a király közvetlen családtagjainak kiosztott jószágokat mi az uralkodói birtok szerves részeként tartjuk számon. A budai provizor esetében pedig, ahol még az 1520-as években is legalább 10 000 Ft-os évi tiszta nyereségről van híradásunk,4 5 érthetetlennek tartjuk a jövedelmek azon a címen való negligálását, hogy hogyan történik e jövedelmek felhasználása — a királyi udvartartás és kormányzat körein belül. Ezért itt Fügedi E.-nek kellett igazat adnunk, azzal a megszorítással, hogy e birtok-jövedelmek közé soroltuk, mint láttuk, a rézbányák hasznát is. Eljárásunkat külön is indokolja, hogy, mint a provizorátus jövedelmeiről, itt kell szót ejtenünk olyan bevételi forrásokról is, mint az egyáltalában nem domaniális jellegű budai vizafogás, vagy a jász-kun kerületek adója. Végül Mátyás egy sor rendkívüli jövedelemre tett szert olyan források révén, mint a nádori törvényszék megváltása, a „hadakozó pénz" néven olykor szedett adófajta, a székelyek alkalmankénti „ökörsütése", vagy a saját szakállára folytatott kereskedelem. Fügedi E. e jövedelmeket, beleszámítva a meghódított tartományok egyébként nem túl jelentős közvetlen pénzjövedelmeit is, 100 000 Ft-ra becsülte. Mi viszont csak a magyar állami bevételekkel számolhatunk, ezért egy olyan közbenső összeget vettünk alapul, ami messze elmarad a 100 000 Ft-tól, de ahhoz már elegendő, hogy e változó jellegű, de nyilván valamilyen formában mindig élő pénzforrásokat belevonja a számításba. Mindezek előrebocsátása után nézzük a IX. táblázatot, amely a középkori magyar uralkodói jövedelmeket egyrészt a forrásokban használt mértékegységekben, másrészt (a számítások megkönnyítésére, a már megszokott módon) tiszta ezüst súlyban adja meg. (Károly Róbert korára budai márkával kell számolnunk, amely 245,537 g 87%-os ezüstöt tartalmazott, s így 214,32 g színezüstöt jelentett. A táblázatot ld. a köv. oldalon.)
