Századok – 1993
Tanulmányok - ifj. Barta János – Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei (Megjegyzések a középkori uralkodóink bevételeiről) III–IV/413
III. BÉLA KIRÁLY JÖVEDELMEI 419 bízhatóaknak találta, s az is, hogy az egyes püspökségek közül éppen ott mutatkozik adataikban a legerősebb bevétel-növekedés, ahol más meggondolások alapján a legnagyobb népességgyarapodást kell feltételeznünk 1185 és 1525 között. A bihari (váradi) püspökség jövedelmei öt és félszeresre, az erdélyi és a zágrábi püspökségé két és félszeresére, a győrié közel háromszorosára nőtt. Az országhatár, illetve a hegyvidék betelepedése (betelepítése) éppen a 13. századtól kezdve válik erőteljessé. Ugyanakkor a két, csökkenést mutató egyházmegye közül a csanádi (marosi) püspökség területe a 16. század elején már évtizedek óta szenvedte a török betöréseket, az esztergomi érsekség jövedelmeit pedig nyilvánvalóan befolyásolta a Károly Róbert-féle reform, ami után a nemesfémtermelés hasznának egy része a bányatulajdonosok kezében maradt.23 Az 1525-ös adatsor ellenőrzéséhez kitűnő kiindulópontként kínálkozik, hogy két egyházmegye jövedelmeiről nem sokkal korábbi, igen alapos kimutatások maradtak ránk. Estei Hippolit magyarországi „vendégeskedésének" hála, ismerjük az esztergomi érsekség számadáskönyveit 1488-1490 közöttről, illetve az egri püspökség több számadását 1492-1508 közöttről.2 4 E számadások ismételten megadják a két egyházmegye éves bevételeit: ez Esztergom esetében az érintett három évre 15 950 Ft, 22 275 Ft ill. 15 005 Ft; Egerben 1493-ban 18 587 Ft, 1595-ben pedig 17 690 Ft. (A többi évről nincs ilyen összegzés a szövegben.) Mind az öt összeg alatta marad az 1525-ös listán szereplő adatoknak, s a történészek csak meglehetősen nyakatekert bűvészmutatványokkal tudják a kétféle adatsort közös nevezőre hozni.25 Pedig a szóban forgó számok nem is olyan nehezen kezelhetők. A 16. századi számvevő tisztek az egyes évek bevételeit úgy számolták ki, hogy összeadták a tárgyévi kivetésből befolyt, és a tavalyi (igen ritkán két éves) hátralékok éppen befizetett összegeit. Ez a fő oka pl. az esztergomi jövedelmek látványos (50%os!) ingadozásának három egymást követő évben. Ha viszont összeszámoljuk az egy évi kivetésben, de két év folyamán beszedett összegeket, sokkal stabilabb eredményt kaphatunk. Az esztergomi érsekség „decimac maiores" néven szedett dézsmái a kimutatások szerint 1488-ban 5914,6; 1489-ben 9647,8; 1490-ben pedig 5788,1 Ft-ot hoztak. Az 1488-as évi kivetésből viszont a tárgyévben beszedtek 4083,2 Ft-ot, 1489-ben 3666,7 Ft-ot, azaz összesen 7749,9 Ft-ot. Az 1489-es kivetésből ugyanez címen beszedtek a tárgyévben 5481 Ft-ot, 1490-ben pedig 2446 Ft-ot, a kettő összege tehát 7947 Ft.2 6 Azaz a „nagyobb dézsma" normális évi összege kb. 7800 Ft lehetett, 19,2%-kal kevesebb, mint a legmagasabb általunk ismert összeg, az 1489-ben e címen nyilvántartott 9647,8 Ft. Ha az érsekség 1489-es jövedelmeiben szereplő kiugróan magas, 15 245 Ft-os összes dézsmabevételt e 19,2%-kal csökkentjük, nyilván igen közel jutunk azok valóságos összegéhez: 12 318 Ft. Az érsekség másik két alapvető bevételi forrása lényegesen kevesebb ingadozást mutat e három év során. A földesúri jövedelmek címen összefoglalt cenzus, taxa, vám- és korcsmáltatási stb. jövedelmek összege egymást követően 4544; 4062,1 és 5102,8 Ft. A pisetum-jogból származó jövedelem pedig 2531,5; 2967,4 és 1476 Ft.27 Mindezek figyelembevételével az esztergomi érsekség egy-egy évben a következő hozzávetőleges, de teljességgel reális bevételekkel számolhatott:
