Századok – 1993
Tanulmányok - ifj. Barta János – Barta Gábor: III. Béla király jövedelmei (Megjegyzések a középkori uralkodóink bevételeiről) III–IV/413
III. BÉLA KIRÁLY JÖVEDELMEI 415 Nem állítjuk, hogy jelenlegi próbálkozásunkkal egycsapásra választ tudunk adni a kimutatás megbízhatóságának megannyi kérdésére. Mégis, úgy érezzük, hogy ma, amikor a történetírás bizonyítási eljárásaiban egyre nagyobb súlyt kap a számszerűség, ezt a forrást is illik az eddigieknél sokkal komolyabb vizsgálat tárgyává tenni. Ha közvetlen bizonyítékunk nincs is, legalább meg kell próbálkoznunk egyes adatainak valószínűsítésével, vagy esetleg végleges cáfolatával. Fel kell használnunk az összehasonlítás mégoly bizonytalan lehetőségét, hogy hazai történetünkben s az európai múltban az innen meríthető tanulságokat a helyükre tehessük. Az összehasonlítás legbiztosabb alapját a különböző időpontból származó királyi jövedelmet szembeállítása jelenthetné. Sajnos, az időben legközelebbi olyan adatok, amelyek az uralkodói jövedelmek nagyságára utalnának, évszázadokkal később keletkeztek: az 1453/54-i, már említett, ún. Eizinger-féle beszámoló, továbbá a Mátyás jövedelmeire vonatkozó tudósítások. (Ez utóbbiak azonban csak részben korabeliek, mint egy név szerint ismeretlen pápai nuncius beszámolója az 1460-as évek elejéről, továbbá Mátyás orvos-diplomata követének, Francesco Fontanának a jelentése 1476-ból. A többi már csak a 16. század elején készített visszatekintés, mint a két velencei követ, A. Suriano és A. Bon jelentései 1516-ból, ill. 1519-ből.) Az Eizinger féle összesítés a magyar királyság békeidőben, az anarchiát leküzdve várható jövedelmeit állította szemben az V. László korabeli valósággal; a 16. század eleji tudósítások pedig Mátyás gazdagságát saját koruk elapadt állami bevételeivel. Az ilyen összehasonlításokban nyilvánvalóan mindig föl kell tételeznünk a túlzásokat. Történetírásunknak mégis sikerült reálisnak tűnő következtetéseket levonni az adott forrásokból. Az Eizinger-jelentés Engel Pál és Bak János számára Zsigmond király jövedelmeinek ki következtetéséhez szolgáltatott alapot,8 míg Fontana jelentése és a 16. századi tudósítások — más forrásokkal együtt — Fügedi Erik és Kubinyi András számára tették lehetővé, hogy hihető képet alkossanak Mátyás gyakran túlbecsült jövedelmeiről.9 Felhasználhatjuk azt a becslést is, amelyet közvetett — népességszámbeli és kamarai — adatok alapján Hóman Bálint készített Károly Róbert jövedelmeinek csoportjáról.1 0 A jövedelmüket növelő, biztos kézzel kormányzó uralkodók mellett vannak adataink néhány szerény jövedelmű királyunk bevételeire: az Eizinger jelentésből, mint említettük, V. László; Suriano és Bon tudósításából II. Ulászló és II. Lajos korára ismerünk adatokat, ezek azonban — ha lehet — még bizonytalanabbak mint az előbbiek, így velük a későbbiekben csak alkalomadtán fogunk foglalkozni. Végül ugyancsak el kell tekintetünk az 1520-as évek derekáról való két párhuzamos költségvetés-tervezettől (Thurzó Elek és Várday Pál készítette őket, legutóbb Hermann Zsuzsa foglalkozott velük), mert az akkori pénzrontás, és a zilált pénzügyi helyzet miatt azok adatai nem értékelhetők.10/a П. A III. Béla jövedelmeit összegző kimutatás, mint már szóltunk róla, nemcsak az uralkodó, hanem a magyarországi főpapok (érsekek és püspökök) jövedelmeit is magába foglalja. Mivel ezek felsorolása sorrendben megelőzi a királyi bevételeket, illő velük kezdeni vizsgálatunkat, főképpen annak reményében, hogy talán olyan
