Századok – 1993
Tanulmányok - Györffy György: Az Árpád-kori magyar krónikák III–IV/391
398 GYÖRFFY GYÖRGY játos motívuma azonban olyan módon is bekerülhetett a gestába, hogy Kézai — Ákos mester környezetében szolgálva — és a sokaknak ártó Detre gonoszságát megtapasztalva állította be e szerepbe. • Ákos mester és Kézai Simon közel egy korban működött, s noha Kézai fiatalabb volt, személyesen ismerték egymást. Nemcsak Margit hercegnő temetésénél lehettek együtt, hanem — mint Szűcs Jenő valószínűsítette — 1270-ben egy olaszországi követjáráson is.40 Tanultságuk is hasonló szinten állt, mert jogi tudásukat és magisteri címüket mindketten északitáliai egyetemen szerezhették,4 1 s itt sajátítottak el két olyan jellemző latin kifejezést, amely a 12-13. századi Észak-Itáliából terjedt szét a szomszédos országokba: a communitas és capitaneus kifejezéseket.42 A communitas fogalommal királyi jegyzőink Dalmáciában már Könyves Kálmán kora óta megismerkedhettek; Arbe (Rab) város közössége 1118-ban saját communitas-a nevében állított ki oklevelet.4 3 Az északitáliai városállamok communitas-ainak jellemzője a 11-12. század fordulójától a társadalom hármas tagolódása volt: a vezetők neve capitaneus volt, akik alá a valvassor-nak nevezett, lovagsereget alkotó polgárok tartoztak, s ezek alatt helyezkedett el a szabad városlakók rendje. A kapitányok csak az uralkodótól függtek; terület és nép tartozott alájuk, többnyire várral rendelkeztek és bírói feladatkört láttak el.44 A 13. század elejétől a podesta-k vezette olasz városi kommunitásokban a „kapitány" lett a nép fél vagy egy évre választott vezetője, akit ugyan egy „párt" juttatott uralomra, de ez idő alatt a közösség vezetését jogi, gazdasági és katonai tekintetben teljhatalommal látta cl.4 5 A magyarországi latin szókincsben az 1250-es években terjedt el a capitaneus szó seregvezér és tartományi kormányzó jelentésben; 1255-től Gutkeled István „egész Szlavónia bánja és Stíria kapitánya" címet viselt.46 Szempontunkból ez azért jelentős, mert krónikáinkban ekkor változik meg végérvényesen a honfoglaló hét vezér latin neve. A régi gesta septem duces kifejezést használt, (a fehér ló mondában: Árpad ... cum VII ducibus, SRH. I. 289), melyre még a Riccardus jelentés (1236) is így utal (Inventum fuit in Gestis Ungarorum Christianorum, quod esset alia Ungaria Maior, de qua septem duces cum populis suis egressi fuerant. Uo. II. 535). A hét magyar törzsfő megnevezésére már Anonymus sem kedvelte a dux szót, s előszeretettel használta helyette a septem principales persone „hét fejedelmi személy" kitételt (uo. I. 40 kk.), aminek oka az lehetett, hogy az ő korában a dux-ot jobbára az Árpád-ház férfi tagjaira, rokonaira és a szomszédos fejedelmekre használták. Anonymus bonyolult latin kifejezését utódai nem vették át; valószínűleg helyette vezette be a septem capitanei megnevezést az Itáliát járt Ákos mester (uo. 287, 290-294) és Kézai (uo. 147, 155, 165-167 etc.), noha ők még érezték, hogy az új szó magyarázatra szorul és a régi elnevezéssel is variálták (Ákos mester uo. 311: „communitas ... Hungarorum cum suis capitaneis seu ducibus"; vö. Kézai uo. 165), de mikor Kézai azt írja, hogy a kapitányokat a közösség bizonyos időre szokta választani: „communitas ... cum suis capitaneis seu ducibus, quos pro tempore praeficere usa est" (uo. 172), világosan elárulja, hogy az itáliai, meghatározott időre választott kapitány fogalma lebeg a szeme előtt. Szűcs Jenő fejtegetései során Kézai communitas szóhasználata mögött olyan tudatos eszmeiséget keresett,4 7 amilyen igényesség napjaink történészeiben is ritka, de ha elfogadjuk Szűcs végeredményét: „tévedés lenne az elmondottakból azt a kö-
